1973. Ez a dátum sokaknak sok mindent mondhat, de ha tenisz „szemmel” nézzük, akkor egyebek mellett a számítógépes világranglista bevezetése kötődik ehhez az évszámhoz. Minő meglepetés, 1973 óta folyamatosan volt amerikai férfi teniszező a Top 10-ben. Már egy ideje csak Andy Roddick képviseli a jenkiket a legjobbak között, de ez a titulus is csak hétfőig tart majd, hiszen a jó öreg Andy a Washingtonban zajló tornán kiesett a nyolcaddöntőben, ezzel olyasmi történik, ami hosszú-hosszú évek óta nem: nem lesz egy teniszező sem az Újvilágból a világ 10 legjobbja között. Ha csak néhány korábbi klasszist kellene említenünk akik ott tanyáztak a szűk elitben, olyan neveket tudnánk mondani, mint Jimmy Connors, John McEnroe vagy éppen  „Pistol” Pete Sampras. John Mcenroe, a Davis Kupa csapatának kapitánya a következőképp reagált a történésekre:

 

„Ezt nem szabad könnyedén vennünk. A játék az elmúlt években nagyon sokat változott, a világ minden részéről érkeznek a jobbnál jobb teniszezők. Sajnos, mi nem tartottunk lépést a fejlődéssel.”

 

Olyannyira nem, hogy a férfi és női ranglistán mindössze hat-hat amerikai szerepel az első százban, míg a spanyolok, oroszok, de kínaiak és kolumbiaiak is szép számmal ott vannak a top 100-ban. Ráadásul a profi éra negyvenkettő éves történetében még soha nem telt el olyan hosszú idő egy-egy amerikai Grand Slam-siker között, mint most: legutóbb 2003-ban, a US Openen, Roddick győzelmét ünnepelhették.

Azt talán még nem kell kijelenteni, hogy válságban van az amerikai (férfi) tenisz, de az biztos, hogy valami most nem stimmel. Pedig ha van ország, ahol minden adott lenne a tehetségek nevelésére, az Amerika. De úgy tűnik hogy valamiért nem tudnak ezzel igazán élni. Vagy szimplán csak annyi a probléma, hogy várniuk kell még egy kicsit egy McEnroe, vagy épp Sampras-hez hasonlítható zsenihez.