Minden Ami Tenisz! Game, Set, and Match!

Rafa, Nole, Fed...ja, meg Murray. Kétségtelenül a jelenkor legjobb játékosai. Ha szűkítenünk kell a kört, először a skót (ha GS-t nyer, brit) fiút húzzuk ki, így maradnak hárman. A nagy trió tagjai már mind felülhettek a teniszvilág trónjára és természetesen a TOP10 örökös tagjai. Ehhez a tökéletes fizikai felkészültség mellett mentálisan is végig erősnek kell maradni. Ahhoz, hogy egy teniszjátékos hosszú ideig, sok éven át a csúcson legyen, alkalmazkodnia kell a különböző körülményekhez és borításokhoz. Ha a "triumvireket" vizsgáljuk, Rafa elsősorban salakmenő, Roger eleganciája füvön az igazi, Djoker pedig a keménypálya hőse. Az előbb említettek miatt azonban nincs sok értelme kategorizálni, hiszen ha valaki, akkor ők mindenhol helyt tudnak állni. De melyikük a legesleg? 

Az ATP hivatalos oldalán (www.atpworldtour.com) egy érdekes táblázatot készítettek. Megvizsgálták az egyes játékosok TOP10-es ellenfelekkel szemben mutatott eredményességét.
Rafa Nadal ugyebár sokáig sérüléssel küzködött, ám a visszatérését követően 6 tornán indult és mindegyiken döntőbe jutott. Ez mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény, mint ahogyan az is, hogy az elmúlt egy évben 12 győzelme mellett, 1 meccset bukott csak el TOP10-es vetélytársai ellen. Ezzel a mutatóval könnyedén került a táblázat élére.

Őt Novak Djokovic követi, akinek szintén remekül megy a játék az elit tagjaival szemben is. Mindenki tudja a szerb terminátorról, hogy kitűnő fizikális állapotban van, és ha fejben is oda tudja tenni magát, bárhol, bárkit elkaphat. Ezt bizonyította nemrégiben, amikor megtörte Nadal hegemóniáját Monte Carloban. Emellett folyamatosan meg tud újulni és gyors ütemben fejlődik. Ha a sérülések is elkerülik, könnyen lehet, hogy hamarosan megismétli 2011-es diadalmenetét. 

Federer "csak" a negyedik helyen tanyázik ebben az összevetésben Murray mögött (akinek a "hármak" rendre túl nagy falatnak bizonyulnak) 12-11-es mutatóval. A hangsúly itt azon van, hogy ebben az összevetésben, hiszen ha a győzelmek számát nézzük, akkor a svájci kerül az élre. (Rog;211 - Rafa;136)
Mindent összevetve tehát, százalékos mutatóban Rafa a nyerő, győzelmek számában pedig Roger. A kérdés az, hogy mi lesz később? Ahogyan Federer harmincon túl is felveszi a kesztyűt a riválisokkal, az valóban bámulatra méltó. De vajon meddig bírja még? Vajon mi lesz, ha Nadal is "öregedni" kezd, ha a térde tovább kopik? Egyértelmű, hogy az ő játékstílusa szó szerint felőröl, de sokszor nem csak az ellenfelet, hanem saját magát is. Nole viszont más tészta, ő hosszabb távra tervezhet, hosszabbra, mint Rafa. Az élet és az élsport azonban kifürkészhetetlen. Vajon mit tartogat nekünk, teniszbarátoknak?

A pesszimisták azt mondják, ennél már nincs lejjebb. Az optimisták azt hangoztatják, hogy innen már csak felfelé vezethet az út. Egy biztos: a magyar férfi tenisz (már, ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről) mélypontra ért. A sportág évek óta válságban van, de most valóban a gödör aljára értünk. Válogatottunk 2003-ban jutott fel az euro-afrikai zóna II-es csoportjába, ahonnan most kipottyant. Kínos kudarc ez, de valójában nem is olyan meglepő...

Hogyan várhatnánk el sikereket egy olyan csapattól, amelynek élharcosa egy felnőtt mezőnyben még igencsak tapasztalatlan, sokszor motivációs gondokkal küzdő, 21 éves fiatal? Fucsovics Marci kétségtelenül egy roppant tehetséges versenyző, akinek nevét 2010-ben az egész tenisz társadalom ismerte, hiszen Wimbledont nyert a juniorok között. Azóta viszont eltelt három hosszú esztendő és szépen el is felejtették. 2011-ben a Davis-kupa csapatból is kitették az éjszakázásai, a folyamatos bulizás miatt. Akkor közel állt ahhoz, hogy végleg letegye az ütőt. Nemrégiben Janko Tipsarevic, a szerbek egyik kiválósága néhány napig együtt edzett Marcival és ő is megerősítette, hogy Fucsovics adottságaival a Top100-ba kerülésért kellene küzdeni. Állítólag az akarattal azóta nincs gond, a csúcs azonban még mindig nagyon messzire van.

Fucsovics mellett általában a jelenlegi legjobb magyar teniszezőtől, Balázs Attilától várjuk a győzelmeket - már amikor vállalja a fellépést. Ezen a ponton tegyük fel ismét a kérdést: hogyan várhatnánk el sikereket egy olyan csapattól, amelynek legjobb játékosa nem tud megegyezni a szövetséggel? Más kérdés, hogy mennyire számít a pénz, amikor a hazáját képviseli egy versenyző, de tény, hogy a teniszező is pénzből él. Tudjuk, hogy a sportban nem létezik a "mi lett volna, ha" kifejezés, de szinte biztos, hogy ha a szövetség fizet, és Balázs játszik Moldova ellen, elkerülhető lett volna a Luxemburgtól elszenvedett pofon és a kiesés.

Végül harmadszorra is: hogyan várhatnánk el sikereket egy olyan csapattól, amelyből Kellner Ádám 26 évesen inkább visszavonul és órákat ad? Egy olyan csapattól, ahol a ranglista ezredik(!!) helye környékén tanyázó, 20-21 éves játékosok, Filipenko Viktor és Gödry Levente játszanak?
A kiesés eredményeképpen olyan tenisz nagyhatalmakkal játszhat majd a válogatottunk, mint San-Marino, vagy Azerbajdzsán. Legyünk optimisták, innen már nem tudunk kiesni! Ennél ugyanis tényleg nincs lejjebb...

Nyolc év nagyon hosszú idő, a sport világában különösen. Ennyi ideig uralni egy sportágat, vagy egy versenyt szinte lehetetlen. Rafael Nadal mégis megcsinálta. Nyolc egymást követő évben lett Monte Carlo ura, és ez olyan rekord, amit talán soha senki nem fog megdönteni. A Matador 46 monacói győzelem után érkezett a fináléba, ahol (szokás szerint) Novak Djokovics várt rá. A szerb élete egyik legjobb salakos teniszét játszva 2 szettben,6:2 7:6-ra diadalmaskodott, ezzel átadta a múltnak a spanyol kolosszális sorozatát, és új királyként ülhetett a trónra.

Persze várható volt, hogy előbb, vagy utóbb, de megszakítja valaki Nadal regnálását. Erre a feladatra pedig aligha létezik alkalmasabb teniszező Nolénál. Amit letett az asztalra, és ahogy kibújt a két fenomén árnyékából, az minden tiszteletet megérdemel. Novak Djokovics napjaink legjobb formában lévő játékosa, a világranglista vezetője-méltán. Hihetetlenül nagy teniszező, mégis csupán harmadik lehet Roger és Rafa mögött. Mert Federer és Nadal legendák, halhatatlanok. A svájci minden idők legjobb teniszezője, míg a spanyol a legnagyobb salakjátékos a tenisztörténelemben. Szerencsések vagyunk, hogy láthatjuk ezeket a rivalizálásokat, mert a tenisz talán sohasem volt ennyire színvonalas, mint az elmúlt években. Úgy érzem, hogy számos meglepetést, és izgalmat tartogat még nekünk az idei szezon…

Zsiga Máté, az SZVTK (Szeged Városi Tenisz Klub) ifjú teniszcsillaga másfél évvel ezelőtt, sikeres érettségit követően mert egy nagyot álmodni, célba vette Amerikát. A beilleszkedés zökkenőmentes volt a húszéves ifjúsági EB győztes számára, jól érzi magát Texasban, és optimistán tekint a jövőbe.

- Azt tudjuk Önről, hogy jelenleg Amerikában, a Texas államon belüli Baylor University nevű egyetemen tanul, illetve teniszezik. Ha jól tudom egy ösztöndíj segített a kijutásban.

- Igen, ez valóban ösztöndíjként fogható fel. Már két évvel a kiutazást megelőzően elkezdtek érdeklődni irántam a különböző egyetemek, egyre több információt kaptam róluk, majd ezek alapján családilag döntöttünk.

- Az egyik leglényegesebb tényező nyilvánvalóan az edző kiléte. Mesélne róla egy kicsit?

- A trénerem Matt Knoll, aki hosszú évek óta itt dolgozik, tehát tapasztalatból nincs hiány. Az ő kezei alól került ki például Benjamin Becker, aki jelenleg is előkelő helyen áll az ATP rangsorban. Igen komolyan veszi a fizikális felkészítést, hetente négyszer, reggel hat órai kezdéssel kell mennem futóedzésre, amely tulajdonképpen végkimerülésig tart. Az alapozás végeztével alighanem a kenyai futóválogatottal is felvennénk a versenyt.

- Másfél éve él már Texasban. Kérem fesse le egy átlagos napját!

- Remekül érzem magam, tökéletesen sikerült beilleszkednem. A csapattársaim mindenben segítenek, számíthatok rájuk. Együtt élünk, edzünk, szórakozunk. Mindenki mindent tud a másikról, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Egyébként soha nem unatkozom, mindig van tennivaló. Egy átlagos napom? Suli, edzés, tanulás, suli, edzés, tanulás. Kissé monotonnak hangzik, de nem tudom megunni! Magas célokat tűztem ki magam elé, ezek eléréséért bármire képes vagyok.

- Elárulja hogy megy az egyetem?

- Közgazdasági szakon vagyok, ami nem egyszerű itt, pláne nem angolul! Ennek ellenére úgy érzem, menni fog a dolog. A következő hetekben dolgozatok sora vár rám. Meglátjuk…

- Ha jól sejtem Magyarországon a junior wimbledoni győztes Fucsovics Márton a legnagyobb riválisa. Arra nem gondoltak, hogy párosban összeállva mutatják meg a világnak milyen is a híres magyar virtus?

- A korosztályt tekintve valóban vetélytársak vagyunk, de tulajdonképpen mindenki járja a maga útját. Ami a párosunkat illeti, sokszor játszottunk már együtt, könnyen elképzelhető hogy a felnőtt mezőnyben is összeállunk majd.

- Azt hiszem sokan kíváncsiak arra, hogy miért képesek más országból jövő versenyzők, a magyarokkal ellentétben, már tinédzserként a legszűkebb elitbe verekedni magukat. Mit gondol, Önnél mikor következhet el a nagy áttörés ideje?

- Én személy szerint univerzális tehetségeknek hívom ezeket a fiatal zseniket, akik tizennyolc évesen már olyan teniszt játszanak, amitől én még távol vagyok. Szépen fokozatosan építem fel magam. Van, aki korábban érő típus, nekem viszont még idő kell.

- Taróczy Balázs és Sávolt Attila óta viszont egyetlen magyar sem jutott be a legjobb száz közé. Ön szerint miért várakozunk azóta is hiába?

- Ez egy rendkívül összetett probléma. Voltak olyanok, akiknek a hozzáállása nem volt megfelelő, másoknak pedig anyagi problémái akadtak. Érdekességként említem meg, hogy egy top edző, például a svájci Heinz Günthardt heti bére ötezer euró. Ennek ellenére remélem, hogy hamarosan változik a helyzet és akár többen is bekerülhetünk az elitbe.

- Az amerikai egyetemi rangsorban jelenleg hányadik helyen áll?

- Pillanatnyilag 60. vagyok, ám ez nem a reális képet mutatja. Ősszel nem játszottam elég meccset, illetve nem a legjobbak ellen, így nem tudtam elegendő pontot gyűjteni a feljebb lépéshez. A helyezés nem is annyira lényeges, az a fontos, hogy jól megy a játék mostanában.

- A Davis-kupában nemrégiben vereséget szenvedett a válogatottunk Moldova ellen. Fucsovics Marci mellett csupa fiatal játékos juthatott szóhoz. Ön miért nem volt a pályán?

- Amerikából nem tudtam Moldovába elutazni, mert sajnos ezt nekem nehéz lett volna megoldani. Ha végeztem az egyetemmel biztosan én is ott leszek a keretben.

- Kissé elvonatkoztatva attól, amiről eddig beszélgettünk, Ön szerint a korábbi klasszis teniszezők, mint például Björn Borg, Boris Becker, John McEnroe ma milyen eredményt érnének el a jelen legnagyobbjaival szemben?

- Véleményem szerint annyit változott, fejlődött és gyorsult a tenisz, hogy esélyük sem lenne Rafael Nadalékkal szemben.

- Példaképe a svájci csillag, Roger Federer. Az interneten láttam egy fotót, amelyen már széles vigyorral az arcán pózol mellette. Már csak az érdekelne, hogy mikor kerül elé a ranglistán?

- Az a kép a US Openen készült és tényleg hatalmas élmény volt találkozni Rogerrel. Egyébként a kép elkészítése után három szettben, simán verte meg Robin Söderlinget, tehát mondhatjuk, hogy szerencsét hoztam neki. Bízom benne, hogy a következő találkozásunk már a salakon lesz.

Sajnos mostanában Rafa Nadal mellett a sportág másik ikonját, Roger Federert is hiányolhattuk a teniszpályákról. A svájci géniusz New Yorkban, a US Open-en váratlanul korán, a negyeddöntőben kizúgott. Kár volna tagadni, hogy ez a kudarc fájdalmasan érintette, nem erre készült. Előtte kifejezetten jól ment neki a játék, bizonyos momentumok a régi Rogert idézték. Elég ha a wimbledoni játékára, ragyogó menetelésére gondolunk. Az ott begyűjtött trófea (karrierjének 17. GS serlege) egyben világelsőséget is ért, Fed visszafoglalta helyét a világ tetején.

A US Open kudarc (és a Murray ellen simán elbukott olimpiai döntő) után tiszteletét tette még Hollandiában, ahol sikerre vezette a svájci nemzeti csapatot. De Bakker és Haase ellen is simán, három szettben nyert, annak ellenére hogy köztudottan nem tartja sokra a Davis-kupát. Ezután jött el az a pont, ahol Rog a következőket nyilatkozta:

- Nagy szükségem van most a pihenőre. Sebzett, fáradt, kimerült vagyok, egy hosszabb pihenőre van szükségem. Utána felmérem a helyzetet, hogy hogyan tovább. Egyelőre semmi sem dőlt el az év hátralévő részére, bár egy terv létezik, de az bőven változhat. Előbb vissza kell térnem a tervezőasztalhoz és újraértékelni, hogy mi az igazán fontos számomra.

Nos, úgy tűnik a világelsőség igenis fontos Roger számára. Amíg tavaly kihagyta a teljes távol-keleti szezont és a US Open után két teljes hónapon keresztül pihengetett, idén már Sanghajban visszatér. Elmondása szerint azért, mert a kínai metropolisz az egyik kedvenc városa és mindenképpen szeretne játszani az ott élő rengeteg rajongója előtt. Szerintünk viszont inkább azért, mert a Novak Djokoviccsal folytatott versenyfutás az év végi elsőségért hihetetlenül kiélezett lehet, most aztán tényleg számít minden egyes pont. Tavaly Fed szenzációs őszt produkált, megnyerte Báselt, diadalmaskodott Párizsban és első lett a londoni világbajnokságon is. Ez önmagában máris 3000 megvédendő pontocskát jelent számára. Az még tovább súlyosbítja helyzetét, hogy Nole ha nem is ragyogó játékkal, de megverte Tsongát a pekingi torna döntőjében, nyomatékot adva ezzel szavainak, a szerb ugyanis szóban - és mostmár tettekkel is - bejelentkezett az év végi első helyért. /Kínában egyébként új csúcsot állíthat fel a svájci csillag. Ha megnyeri a sanghaji tornát, ez lesz a 22. ATP 1000-es trófeája. Jelenleg Nadallal fej-fej mellett állnak 21-21 sikerrel./

Élet-halál harcra számíthatunk tehát Rafa távollétében is. Ez a kijelentés Fedre különösen igaz, hiszen halálos fenyegetést is kapott egy internetes bloggertől, aki egy morbid képet is feltöltött: a lefejezett Federer egy teniszpályán térdel, mellette pedig egy hóhér látható. Mi azért szívből reméljük, hogy a svájcinak csak és kizárólag a játékára kell majd koncentrálnia (semmilyen értelemben nem veszítheti el a fejét :) ) és arra, hogy az év végén is ő terpeszkedhessen majd a teniszvilág trónján.

24 ATP tornagyőzelem, ebből 8 Masters siker. 4 elveszített Grand Slam döntő…”örök második” titulus. Nagyon röviden ez volt Andy Murray. Aztán Rettegett Iván, vagyis Ivan Lendl kezei közé került. Brisbane-ben kezdte a szezont, ahol megszerezte pályafutása 22. sikerét. Majd jött az év első GS tornája, egészen az elődöntőig menetelt, ahol drámai csatában kapott ki a későbbi győztes Djokovicstól. Hajszálon múlott a döntő. A legtöbben csak vállrándítással konstatálták, hogy a skót ismét elbukott egy ki-ki meccset. Újra bebizonyosodott, hogy így vagy úgy, de Andy Murray képtelen megnyerni azokat a találkozókat, amik igazán számítanak. Ha a teniszvilág szappanopera lenne, Murray lett volna az a hős, aki mindig karnyújtásnyira van a legnagyobb sikerektől, ám mégsem ér célt soha.

A Garroson a negyeddöntő volt a végállomás. David Ferrer verte meg, akitől nem szégyen kikapni, salakon meg főleg nem. Aztán a mezőny szépen lassan átvándorolt Wimbledonba, ahol a verseny előtt Murray sorsolása pokolian nehéznek tűnt. Egy váratlan fordulat következtében Rafael Nadal nagyon hamar búcsúzott, a skót pedig ezt kihasználva, többek között Ferrer és Tsonga testén keresztül beverekedte magát élete negyedik Grand Slam döntőjébe. Minden kezdődött elölről. Andy vállára óriási terhet tettek a szurkolók. Mindenki tőle várta továbbra is, hogy megtöri a 76 éves brit átkot. A fináléban Wimbledon többszörösen megkoronázott ura, Federer várt rá.  A brit pedig ismét elbukott. Immáron negyedszer. Ezúttal is oly közel volt… mégis annyira távol. Padlóra került. Mélyebben volt, mint előtte bármikor. Se önbizalom, se hit, se remény. Aztán Lendl valahogy csak összekaparta a földről, és következett az olimpia. Már megint a svájci zseni állhatott volna közé és a hőn áhított diadal közé. Ám -kis túlzással- csodák csodájára Murray diadalmaskodott, és olimpiai aranyérmet szerzett hazájának. Sokan mondták, hogy ez volt az első igazán nagy torna, ahol le tudta győzni a nagy hármas valamelyikét. A gát tehát nem szakadt át… de repedések keletkeztek rajta.

Telt múlt az idő, a játékosok pedig áttették székhelyüket New York-ba, kezdődött a US Open. Nadal hiányában 3. kiemeltként kezdte a versenyt, és magabiztos teljesítménnyel ezúttal is Grand Slam finalistának mondhatta magát. Immáron ötödik alkalommal, másodszorra a US Openen. Napjaink talán két legjobb kemény pályás játékosa csapott össze Andy és Nole személyében. Már-már szokásosnak mondhatóan végletekig kiélezett, hatalmas küzdelemben dőlt el, hogy mely játékos lesz Flushing Meadows ura. A gát pedig nem bírta tovább. Átszakadt. Andy Murray megszerezte élete első GS győzelmét, 4 elveszített döntő után.  Csakúgy, mint Ivan Lendl. Aki 4 bukott finálé után 8 GS címet zsebelt be. Most pedig férfit faragott Murrayből. Segített neki, hogy megtegye azt az utolsó pár centit, ami eddig mindig hiányzott neki. Azt a pár centit, ami elválasztja a győzteseket a vesztesektől. Andy Murray most már nem örök második. Korunk 4 legnagyobb játékosának egyike. Ez a 4 játékos egészen új szintre emelte a teniszt. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint élvezni a rivalizálásukat. 4 Grand Slam viadal, 4 különböző győztes. Igencsak bíztató jövő elé néz minden teniszbarát.

All England Club, Center pálya, június 28. Három hónap telt el az eltűnése óta. Kerestetik!

A Rafael Nadal névre hallgató teniszezőt utoljára az említett időpontban, Wimbledonban, Lukas Rosol ellen látták játszani. Azóta nem lépett teniszpályára, kihagyta többek között az ötkarikás játékokat és a US Opent is. Hogy miért? Természetesen nem lustaságból vagy hanyagságból. Ha így lenne, nem is Rafáról beszélnénk. A kihagyás oka újfent a bal térde, amellyel már korábban is meggyűlt a baja. Ennyire súlyos azonban még nem volt a helyzet.

A gondok már a Garroson is jelentkeztek. A Matador saját bevallása szerint élete talán legjobb párizsi produkcióját nyújtotta fájós lábbal. Az elődöntőre és a döntőre már gyulladáscsökkentőkkel állt ki. Talán ezek után kellett volna megállnia. Ő azonban jól bírta a fájdalmakat és semmiképpen sem akarta kihagyni Wimbledont.

- Wimbledonban már injekcióztak, aztán a második fordulóban kiestem, és akkor muszáj volt leraknom az ütőt. Ez az alattomos sérülés borzasztó, nem olyan, mintha eltörnéd a kezed, és látnád a visszatérésed pontos szakaszait. El sem tudom képzelni, mikor tudok teljes értékűen visszatérni, talán januárban az Australian Openen, de még ez sem biztos. Ennyi szenvedés után csak akkor érdemes újra játszanom, ha biztos lehetek benne, hogy nem robbanok le megint egy hét múlva - nyilatkozta a salakkirály.

Még három hónapot tehát mindenképpen várnunk kell a visszatérésére. És várunk is. Azt hiszem minden teniszbarát nevében állíthatom. Mert hiányzik. Rafa úgy hiányzik a nagy versenyekről, mint a józan paraszti ész Kiszel Tündéből. Ha nem lesz Rafa, ki fog két szettes hátrányból is fogcsikorgatva felállni? Ki fog embertelen lábmunkával minden egyes labdát elérni? Ki fogja ilyen sebességgel pörgetni a labdát? Ki fog lehetetlen szögekből, lehetetlen nyerőket ütni? Ki fog a pályán kívül is igazi példaképként, sportemberként viselkedni? Úgy mint ő tette, (és remélhetőleg fogja még sokszor) senki. Mert Rafa csak egy van.