Andy Roddick-hattyúdal (?)

Andy_Roddick_620x350.JPG

Pár napja már, hogy kereken a 30. születésnapján A-Rod bejelentette a visszavonulását.  Elmondta, hogy hazájában, a kedvenc versenyén idejét látja szögre akasztani az ütőt. Úgy gondolom, hogy picit meglepte ezzel a lépéssel a teniszvilágot.

Ugyan az elmúlt évben már nem jöttek úgy az eredmények, de elmondhatjuk hogy Little Roddick még ma is egyértelműen világklasszis teniszező.  2009-ig sorozatban 8 éven keresztül volt a Top 10 tagja, ami elképesztő teljesítmény.  Világelső volt, megnyerte hazája Grand Slam tornáját 2003-ban, és ha nem egy bizonyos Roger Federer generációjába tartozna, akkor minden bizonnyal még nagyobb sikereket ért volna el, hiszen nem egyszer a svájci zseni állta útját a döntőben.

Pályafutása során 29 ATP címet szerzett, valamint 5 Masters trófeát. Ágyúlövésszerű adogatásairól megismeri az egész világ. De Andy nem csak egy nagy szerva volt. Az amerikai tenisz elmúlt évtizedének egyértelműen legnagyobb alakja, zászlóshajója. Nagy álma-hogy megnyerje Wimbledont- megvalósulatlan maradt, pedig háromszor is döntőt vívhatott. Ám mindannyiszor felülmúlta őt Roger Federer.

Roddick egyértelműen a „szimpatikus teniszezők” táborát erősíti, akiket szeretnek az emberek, bármit is csinálnak. Igen nagy űrt hagy majd maga után. Már persze, ha Juan Martin Del Potro megállítja. Amiben nem lenne semmi meglepő, talán Andy fejében is megfordult az a gondolat, hogy a Fognini elleni győzelem volt karrierje utolsó diadala. Két korábbi Us Open bajnok csap tehát össze, az egyik közülük élete utolsó versenyét, és talán utolsó meccsét vívja. Del Potro az esélyesebb, de Kicsi Roddick biztos, hogy szívét lelkét a pályára teszi, minden erejét még egyszer, utoljára mozgósítja. 22 ezer amerikai pedig torkaszakadtából fog szurkolni  neki a pályán. Még sokkal több pedig azon kívül.

Egy nagy bajnok búcsúzik, egy fantasztikus karriernek vége szakad. Egy amerikai példakép végleg elhagyja a pályát. Minden emléket  köszönünk Andy, sok sikert a teniszen kívüli élethez!

andy-roddick-kooyong-trophy_1.jpg

 

Visszavonulók

  Pár héttel ezelőtt a chilei Fernando Gonzalez, nemrégiben pedig a Monte Carlóban még egy utolsó csatára induló Ivan Ljubicic búcsúzott el az aktív versenyzéstől.

Karrierjük csúcsán mindketten a Top 5 tagjai voltak, ketten együtt majdnem 20 millió dollárt ütögettek össze, és megannyi gyönyörű pillanatot okoztak a sportág szerelmeseinek. Noha Ljubo befejezte teniszpályafutását, a nemzetközi teniszszövetségnél azonban továbbra is gőzerővel dolgozik majd. Mindkettejüknek sok sikert a civil életben is!

 

Diadalmaskodott az Armada

Bár nagyon fogadkoztak, és ennek megfelelően szorongattak is néha kegyetlenül az argentinok, végül a spanyolok behúzták az idei Davis Kupát. Nagy szerepe volt ebben a győzelemben a spanyol szurkolóknak is, Rafa elmondása szerint élete egyik legkülönlegesebb meccse volt a Del Potro elleni, és a drukkerek nélkül nem gyűrhette volna le a hórihorgas argentint.

Pedig az első szett után minden hispán döbbenten nézte, ahogy Del Potro földbe döngöli Nadalt, és 6-1-re behúzza a szettet. Ám több se kellett a 27 500 (!) -zömében spanyol- néző előtt játszó Rafának, és parádés labdameneteket játszva, végül hatalmas csatában, de felülmúlta Juan Martint, aki bebizonyította, hogy jövőre bizony ismét nagyon komolyan kell vele számolni.

Rafa Nadal éve tehát szép sikerrel zárult. Ha pedig belegondolunk, tavaly egy bizonyos Novak Djokovics vezérletével menetelő szerb válogatott hódította el a Davis Kupát, Nole pedig olyan lendületet kapott, hogy ezután szinte verhetetlen volt..nos akkor adódik a kérdés: Mi van ha Rafával is ugyanez történik? Akkor minden bizonnyal bitang kiélezett évünk lesz...

 

Elszállt ez az év is

Ugyan az év Roger győzelmével ért véget, egyértelmű, hogy az idei szezon Noléról szólt. 76 meccséből csak 6-ot vesztett el, nyert 3 GS-t,  és 5 mesterversenyt is bezsebelt.  A 2010-es Davis Kupa győzelem után szárnyalni kezdett, és ez kitartott szinte egy egész éven át. Szeptember közepéig két versenyt leszámítva mindenhol diadalmaskodott, ahol csak elindult. Meglehetett volna neki mind a négy Grand Slam, ha egy emlékezetes meccsen nem állítja meg őt Federer. A szerb fiú lett a hatodik olyan teniszező, aki képes volt egy évben három GS-t nyerni, és mindössze csak a második, aki a négy nagy torna valamelyikén le tudta győzni Rafát is, és Rogert is. Utoljára Del Potrónak sikerült ez a bravúr. Persze azt a terhelést, aminek a teste ki volt téve a diadalmenet során, nem bírhatta végig, ezért az év vége felé be-becsúszott már pár vereség, de ezek bőven belefértek, hiszen toronymagasan vezeti a világranglistát.

Ha Nadalt nézzük, akkor csakis az ő szintjén beszélhetünk gyengébb szezonról, hiszen még így is meg tudta nyerni a Garrost, zsinórban hetedszer lett Monte-Carlo ura, valamint Barcelonában is diadalmaskodni tudott. Ezek mellett döntőt játszott még négy mesterversenyen, valamint Wimbledonban és a US Openen is, nem mellesleg pedig bevezette hazáját az idei Davis Kupa döntőjébe, ahol egy győzelemmel megszépülhet Rafa amúgy sem csúnya éve.

Roger Federer az év végén megtalált egy régen látott formát, és ellenállhatatlanul játszott. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy már két hónapja veretlen, ennek köszönhetően visszavette a világranglista 3. helyét Murraytől.  Noha hosszú-hosszú idő után ez az első év, hogy nem tudott GS-t nyerni, így sem lehet oka panaszra. Az év végi formája bizakodásra ad okot a 2012-es idényt illetően.

Andy Murray gyakorlatilag hozta azt, amit évek óta hoz. Zseniális dolgokra képes, de valahogy nem tud tovább lépni a saját árnyékán, pláne nem egy Grand Slam döntőben, vagy elődöntőben. Ha egyszer végre átszakad ez a gát, akkor talán beválthatja azokat az ígéreteket, amik benne vannak, és úgy istenigazából ellenfele tud lenni a nagy hármasnak.

A többiek pedig-sajnos, vagy nem sajnos-messze vannak tőlük. Majd kiderül, hogy a 2012-es év mennyi változást fog hozni. Egy biztos, nem fogunk unatkozni.

 
 

Elődöntők elé

Miután Nole kikapott legjobb barátjától, Jankótól, így sorsa Ferrer, de még inkább Berdych kezében volt. Az első játszmát behúzta a spanyol, és úgy látszott szépen magával viszi a szerbet az elődöntőbe, ám a cseh fiú feltámadt, egyre jobban kezdett játszani, és végül szett hátrányból felállva diadalmaskodni tudott, kiejtve ezzel Djokovicot. A mezőny tehát megfeleződött, négy legény maradt csak talpon a vidéken. Roger, David, Jo-Wilfried és nem utolsósorban Tomás. Így néz ki a névsor.

Ferrer azzal a Federerrel találkozik, akivel eddig már tizenegy alkalommal futott össze, ám legyőznie sohasem sikerült a svájcit. A spanyol jó formában teniszezett egészen idáig, de szerencsétlenségére a FedExpressz is ellenállhatatlanul robog a végső győzelem felé, és kijelenthetjük hogy a játék színvonalát elnézve messze-messze Federer nyújtotta eddig a legtöbbet a 8-ak közül. Így azt kell mondanom, hogy nagyon meglepne ha Ferrer le tudná gyűrni. Könnyen lehet, hogy szoros meccs lesz, de győztesnek csak Rogert tudom elképzelni.

A másik ágon sokkalta kiegyenlítettebbek az erőviszonyok. Furcsa módon a francia és a cseh fiú eddig csak egyetlen egy alkalommal találkoztak, és az sem most volt, még 2004-ben. Azt az összecsapást Berdych nyerte, és szintén kemény borításon futottak össze. Persze ebből nem lehet túl sok következtetést levonni, mindketten teljesen máshol tartanak már, mint 7 évvel ezelőtt. Egy árnyalatnyival esélyesebbnek gondolom Tsongát, de nem ez az a meccs, amire bátran fogadni mernék. Bármelyik fiú győzzön is, senkinek nem fog különösebb meglepetést okozni az eredmény.

 

( Majdnem) A csoportmeccsek után

A tegnapi nappal véget értek a B csoport küzdelmei. Arra már hamarabb fény derült, hogy Roger tovább ment, a Mardy elleni meccsnek nem volt különösebb tétje, de azért ezt is behúzta a svájci. Fish-en amúgy látszott, hogy már azt is nagyon élvezte hogy pályára léphetett Londonban, és mint ahogy nyilatkozta is, úgy érezte magát mint valami gálán. Bizonyos szempontból ez a torna az is.

Tsonga végül nagy csatában felülmúlta Nadalt, így Fed mögött ő lavírozott tovább második helyen, Rafának pedig marad az argentinok elleni Davis Kupa döntő.

A mai napon fény derül az A csoport továbbjutóira is. Pontosabban a másik elődöntősre Ferreren kívül. Erre a posztra még Nole és Berdych is eséllyel pályázik, a sportban pedig bármi megtörténhet. No meg annak a szöges ellentéte is.

 

Aki veszít, csomagol

2008. Ez az év rengeteg meglepetést, és nagy eseményt tartogatott a teniszbarátoknak. Leginkább talán Nadalról szólt, hiszen szett veszteség nélkül nyerte meg a Garrost, valamint először tudta legyőzni Rogert a saját pályáján, azaz Wimbledonban minden idők egyik, ha nem a legjobb meccsén, ennek köszönhetően pedig nem sokkal később világelső lett.

Ausztráliában azonban jött egy francia fiatalember, és olyan teniszt tett a pályára, hogy egyből beütötte magát a nagyok közé. A Nadal elleni Australian Open elődöntőn úgy verte tönkre a spanyolt, hogy Rafa játékát egy csepp panasz sem érhette, de Tsonga ellenállhatatlan volt, nem volt rajta egy szemernyi fogás sem.

Azóta 3 év eltelt, a Matador tartotta a helyét a legjobb 3 között, és Tsongáról is elmondható, hogy megőrizte helyét az elitklubban.  Nyolcszor csaptak eddig össze pályafutásuk során, a Salakkirály vezet 6-2-re. Ebben az évben kétszer találkoztak egymással, az állás döntetlen. Salakon-nem meglepő módon- a spanyol bizonyult jobbnak, míg Queens-ben, füvön a francia fiú diadalmaskodott.

Na de ez már a múlt, a lényeg a jelen. Elérkeztünk hát a Rafa vs. Jo-Wilfried „Saga” egy újabb fejezetéhez, melynek helyszíne ezúttal London. A meccsnek hatalmas tétje van, hiszen aki veszít, annak derékba törnek a világbajnoki címről szőtt álmai. Eddig egyikük sem brillírozik, talán elfáradtak már egy kicsit így az év végére. De hogy oda fogják tenni magukat, az tuti. Esélyeket nem nagyon latolgatnék, ez egy vérbeli ki-ki meccs lesz. Ha már nagyon mondani kellene valamit, azt mondanám hogy Rafa kap 55%-ot, Jo.Wilfried pedig 45-öt. Majd meglátjuk, hogy mit kezdenek egymással a srácok, reméljük hogy bitang jó meccs lesz. Aki győz, tovább harcolhat. Aki veszít, búcsúzik. Hamarosan kiderül, hogy kire melyik szerepet osztották a tenisz istenei.

 

Caro - a királynő

Lassan véget ér ez az év is, a lányok szinte már pihenhetnek. Az idei pontvadászatot Caroline Wozniacki zárta az élen a csajoknál, így buzgón emeljük süvegünket a dán hölgyemény teljesítménye végett. Szép volt Caro!

 

Vén kecske is megnyalja a sót

Kéretik a címet nem teljesen komolyan venni, nem bántom én Roger papát. Sőt, azt hiszem hosszú idő után most fogom úgy istenigazából dicsérni. Az egy dolog, hogy legyőzte Rafát-önmagában is nagy dolog-, az eredmény is egy másik tészta-6:3, 6:0-, de hogy milyen játékkal tette...na az nem semmi. Rég volt már mikor Fed játékára azt lehetett mondani, hogy közel jár a tökéleteshez. Hát ez a tegnapi nap olyan volt. Régi önmagát idézte, azt a Federert, akinek nem igazán akadt ellenfele sokáig. Remekül adogatott, irányított az alapvonalról, és még a fonákját is tudta tartani a spanyol irdatlan pörgetései ellen. Ezen a napon nem hiszem, hogy bárki is ellenfele tudott volna lenni a svájci zseninek, így az utolsó csoportmeccsen akár hátra is dőlhet, hiszen már biztos a továbbjutása. Rafának hoznia kell az utolsó mérkőzését, ha még versenyben akar maradni.

Ma az Andy helyére beugró Tipsarevic találkozik majd Berdych-hel, úgy gondolom hogy kétesélyes a találkozó.

A másik összecsapás résztvevői Nole és Ferrer. Noha meglepne ha a spanyol meg tudná fogni a szerbet, egyáltalán nem esélytelen. David valahogy mindig az a játékos, akitől senki nem vár különösebb csodát, de időről időre szolgáltat azért egyet-kettőt. Nole pedig nem meglepő módon igencsak fáradtnak tűnik. Szóval Ferrer szemszögéből talán most vagy soha. Meglátjuk.