Minden Ami Tenisz! Game, Set, and Match!

Hát vége. Véget ért az, ami végeérhetetlennek tűnt. A sportág történetében megdöntött minden rekordot ez a meccs, lázban tartott mindenkit aki él és mozog Wimbledonban, legyen az egy egyszeri szurkoló, egy szakértő, egy idősödő legenda, vagy épp korunk legnagyobb sztárjai.

 

Federer szimplán csak lenyűgözőnek találta, míg tavalyi döntős ellenfele, Roddick is csak egy „hihetetlen”-t tudott kinyögni. Mi mást is lehetne erre mondani? Szó se róla, nem minden idők legszínvonalasabb mérkőzése volt, nem itt élhettük át a tenisztörténelem legfantasztikusabb pontjait. De hogy a legnagyobb meccsek közé emelkedik, az egészen biztos. Arról lehetne vitatkozni, hogy ez-e minden idők legnagyobb teniszmeccse, de ez igazából egyénfüggő. Meg nem is annyira lényeges. Csak néhány példa, hogy mely rekordokat adták át a múltnak: az eddigi leghosszabb mérkőzés 6 óra 33 perc hosszúságú volt, ez majdnem a duplája. Ivo Karlovic 78 ászt ütött, ez volt a világrekord, mostantól Isner tartja 112-vel, noha Mahut is több mint százat vágott.

 

Igazából értelmetlen sorolni a megdöntött rekordokat, minek is. Egy a lényeg: hogy olyat láttunk, amit nagy valószínűséggel soha az életben többet nem fogunk. Olyan meccset játszottak, amire örökké emlékeznek majd. Nem fogják minden pillanatban emlegetni, de a legtöbbeknek ott lesz a tudatában. Magyarul két legendával lettünk gazdagabbak. E két legenda közül John Isner a boldogabb, hiszen győzött. 665 perc, vagyis kicsivel több mint 11 óra csatározás után. Egy olyan összecsapáson, ami már most bekerült a tenisz nagykönyvébe. Egy méreteiben is óriási szervagép, John Isner és egy füvön zseni Nicolas Mahut. Döbbenet, amit véghezvittek, egész egyszerűen döbbenet. Persze talán majd egyszer ezt a meccset is felülmúlják minden tekintetben. De nem az én életemben.