David
Világranglista 117.-ként, szabadkártyával indulva megnyerte a washingtoni tornát, Baghdatiszt legyűrve a döntőben. Nem is oly rég tért vissza csípő és térdműtétjéből, melyek miatt április óta nem is játszott. Elmondható még róla, hogy ha jó napja van, akkor bárkit képes legyőzni ezen a világon, és ha nem is a legjobb kétkezes fonák az övé a férfi mezőnyben, de hogy a legjobb három között van, az tuti biztos. Legalábbis nálam. Egy irgalmatlanul nehéz kérdés: ki ez a teniszező? Természetesen David Nalbandian, akit öröm volt újra a pályán látni, és öröm volt nézni a teniszét. Azt a teniszt, amely a világ egyik legjobb tenisze. Na és akkor itt egy újabb kérdés: hogy lehet az, hogy David Nalbandian még nem nyert egyetlen egy árva Grand Slamet sem? Ilyen tenisszel kellett volna már. Nem is egyet. Na de talán van még esélye...addig is nagy gratula neki a tornagyőzelemhez!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mickeyknox 2010.08.11. 10:04:10
kicsit olyan ő, mint dennis bergkamp a fociban: voltak sikerei, mindenki elismeri az egyedülálló képességeit és sportemberi kvalitásait, de az igazán nagy sikerek elkerülték, mindig volt valaki, aki egy kicsivel jobb...
ez az a gát, amit nadal például át tudott törni (az örök második szerepe), nagy akarattal és rengeteg munkával. és ez az, amit pl. djokovic sosem fog, mert egyszerűen ő nem egy sportember(i alkat).