Minden Ami Tenisz! Game, Set, and Match!

A legutóbbi Szávay Ágival foglalkozó bejegyzés még nagyon bizakodó hangvételű volt, úgy tűnt ezúttal tényleg van ok a reménykedésre és végre egyszer nem csak "kívülállóként" szemlélhetünk egy Grand Slam-tornát, hanem Ági révén sokáig szoríthatunk majd egy honfitársunkért. Az élet azonban átírta ezt az általunk felvázolt forgatókönyvet és a magyar versenyző nemhogy Venusig nem jutott el, még a harmadik körbe sem tudta beverekedni magát. A torna kezdete előtt pedig úgy voltunk vele, hogy most vagy soha. Ági végre jó formában volt, sorra nyerte a meccseit, az önbizalmával és az egészségével sem voltak gondok (kivéve talán a combhúzódást), a sorsolására sem lehetett panasz...erre tessék! Kezd a teniszünk is a labdarúgásunkra hasonlítani. A kezdő sípszó előtt még nagy a hurrá hangulat, az első pár percben még pislákolnak a remény fényei, a félidő környékére már át kell értékelnünk a helyzetet, a második félidőt pedig már csak megszokásból követjük figyelemmel. A végén pedig levonhatjuk a tanulságot, hogy még mindig nem tartunk sehol sem.
Ági ezúttal ragyogóan kezdett, az első körben úgy teljesített, ahogy az elvárható volt tőle, ezért is furcsa, hogy a második körben, Flavia Penetta ellen miért húzta be a kéziféket. Ezen a szinten nem lehet ekkora előnyt adni az ellenfélnek. A mérkőzés első perceiben mintha csak az olasz lány lett volna a pályán, Szávaynak sem adogatóként, sem fogadóként nem ment a játék. Így aztán meglehetősen simán, 6:1-re bukta el az első szettet. A második felvonásra valamicskét összekapta magát, rögtön az elején el is tudta venni ellenfele adogatását, majd 4:2-re is vezetett. Ezt követően azonban ismét leblokkolt, így Penetta fordítani tudott és 6:4 arányban behúzta a második játszmát is. Érdekesség, hogy a statisztika szerint Ági 45 pontot nyert meg, ami egészen jónak mondható, más meccseken több gémet is begyűjthetett volna, ezúttal azonban ennyire futotta.

Ezután a svájci Patty Schnyder oldalán is egy sima vereségbe sikerült beleszaladni, így párosban sincs már esély a javításra.

Összegzésképpen elmondható, hogy nem erre számítottunk és csalódás ez az eredmény, de mivel nem először - és vélhetően nem utoljára éljük ezt át - eljutottunk arra a szinte, hogy már meg sem lepődünk rajta.