Andy Murray olyan kaliberű játékos, aki minden egyes Grand Slam tornán eséllyel száll harcba a végső győzelemért, ám ez eddig sohasem sikerült neki. Most sem. Az elmúlt években mindig úgy kezdett neki a szezonnak, hogy hátha majd most. Aztán minden egyes év végén elkönyvelhettük, hogy idén sem jött össze. Természetesen korai lenne temetni őt, hiszen 23 évesen még rengeteg siker van előtte, de azért egyre nehezebb lehet ezt bírni lelkileg, hiszen a Federer-Nadal-Djokovics-Murray kvartettből egyedül Andynek nincs még egyetlen GS diadala sem. Ha le tudja győzni egy versenyen Nadalt, akkor Federer állítja meg...Megmondom őszintén, én ezen a US Openen sokat vártam tőle, hiszen mindig jól szokott játszani Amerikában. Aztán gondolt egyet Wawrinka, és elővette a „ritkán játszok jól, de akkor sok mindenre képes vagyok” teniszét, és győzött. Most mindenki arról beszél, hogy így Nadalnak milyen könnyű útja van, amelyen csak végig kell masírozni szépen diadalmenetben, és ebben van igazság. De nekem a tegnapi nap Murray-ről szólt. Pontosabban arról, hogy újra szertefoszlott egy álom, mint már annyiszor. Ez pedig csak egyre és egyre nehezebb lesz így. A tudása alapján Andy Murray nagyon megérdemelné, hogy Grand Slamet nyerjen, de sajnos már lassan nem az a kérdés, hogy mikor, hanem hogy nyer-e egyáltalán? Sajnálnám, ha ez nem adatna meg neki, na meg a britek is, akik 74 éve várnak már egy ilyen sikerre...