Szinte minden Nadal mellett szólt. Az egymás elleni mérleg 14-7 arányban billent a spanyol felé. A Matador pályafutása legszenzációsabb évét produkálta, a tenisztörténelemben először megnyerte egy évben az összes salakos Mester versenyt, majd 3 Grand Slam-en is diadalmaskodni tudott. A mallorcai fenoménnak már csak az az egy serleg hiányzott, amit a svájci zseni már négyszer megnyert. Vagyis vasárnap óta ötször.

A ködös Londonba úgy érkezett a két sztár, hogy a legutóbbi 7 meccsből 6-ot Rafa nyert meg. Ám az tisztán látszott, hogy Nadal nincs a Us Openen látott verhetetlen formájában, Federer pedig újra remekül kezdett el teniszezni nemrégiben. Igazából lehetne regényt írni a meccsről, de felesleges. Lehetne mondani, hogy Nadal jó, ha 70%-os volt ebben a döntőben, lehet mondani mindenfélét. De halálosan mindegy. Kifogásokat sosem kell keresni, a győzelem győzelem, a vereség pedig vereség. Ezúttal, hosszú hosszú idő után újra Rog bizonyult jobbnak, ami nagyon jót tehet neki. Egyúttal jót tehet Rafának is, hiszen érezheti, hogy semmi sincs lefutva, és csak most jön a java. Nem utolsó sorban pedig jót tett nekünk, teniszbarátoknak, hiszen reménykedhetünk egy sokkal kiélezettebb, és izgalmasabb jövő évben. Persze az idei sem volt rossz, egész egyszerűen csak Rafa volt túlságosan jó. De Federer most megmutatta minden őt eltemetőnek, hogy öreg zseni nem vén zseni. A szándéka pedig, hogy még világelső lesz, talán már nem is tűnik annyira lehetetlennek. Mert még nincs vége...