A világelsőségről
A salakszezon talán legjelentéktelenebb versenye, a barcelonai 500-as lehet hogy komoly szerephez jut majd, nem csak most, hanem a későbbiekben is. Ez az egyetlen torna ugyanis, ahol Rafának nem kell védenie töménytelen mennyiségű pontját, hanem gyarapíthatja azokat. Nadal 3230 pont előnnyel várja a további hajtóvadászatot Nole előtt, ám az elkövetkezendő hetekben, hónapokban 4000 egységet kellene védenie, és így már érthető hogy miért indult a katalán fővárosban. Sokat érhet még az az 500 pontocska. Tegyük fel, hogy a spanyol behúzza Barcelonát, a szerb meg Belgrádot, és akkor Rafának végig szinte minimum olyan teljesítményt kell nyújtania, mint Djokernek, de cseppet sem biztos, hogy elég lesz. Ha valami csoda folytán Djokovics megnyeri mind a két Masters-t a Matadort legyűrve a döntőben, egy Garros diadallal még akkor is Nadal alatt marad a trón, de már rettentően fog inogni, hiszen Wimbledonban csak úgy védhetné meg, ha győz, Nole pedig nem jut elődöntőbe. Éppen ezért kell Barcelona neki. Jobban, mint eddig bármikor.
Persze nem tudhatjuk, hogyan alakulnak majd a dolgok, egyáltalán hogy a szerb megőrizte e parádés formáját, mert arra mindenképp szüksége lesz, ha Number One akar lenni. Persze ehhez a spanyolnak is lesz egy két szava, nem fogja ingyen adni a bőrét, sőt. Mind a két teniszezőnek vért kell majd izzadnia célja eléréséért.
Egy biztos, sok-sok izgalom vár ránk az elkövetkező időszakban, és - függetlenül attól, hogy ki kinek drukkol – ebből csak jól jöhet ki az egyszeri teniszbarát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
