Vén kecske is megnyalja a sót
Kéretik a címet nem teljesen komolyan venni, nem bántom én Roger papát. Sőt, azt hiszem hosszú idő után most fogom úgy istenigazából dicsérni. Az egy dolog, hogy legyőzte Rafát-önmagában is nagy dolog-, az eredmény is egy másik tészta-6:3, 6:0-, de hogy milyen játékkal tette...na az nem semmi. Rég volt már mikor Fed játékára azt lehetett mondani, hogy közel jár a tökéleteshez. Hát ez a tegnapi nap olyan volt. Régi önmagát idézte, azt a Federert, akinek nem igazán akadt ellenfele sokáig. Remekül adogatott, irányított az alapvonalról, és még a fonákját is tudta tartani a spanyol irdatlan pörgetései ellen. Ezen a napon nem hiszem, hogy bárki is ellenfele tudott volna lenni a svájci zseninek, így az utolsó csoportmeccsen akár hátra is dőlhet, hiszen már biztos a továbbjutása. Rafának hoznia kell az utolsó mérkőzését, ha még versenyben akar maradni.
Ma az Andy helyére beugró Tipsarevic találkozik majd Berdych-hel, úgy gondolom hogy kétesélyes a találkozó.
A másik összecsapás résztvevői Nole és Ferrer. Noha meglepne ha a spanyol meg tudná fogni a szerbet, egyáltalán nem esélytelen. David valahogy mindig az a játékos, akitől senki nem vár különösebb csodát, de időről időre szolgáltat azért egyet-kettőt. Nole pedig nem meglepő módon igencsak fáradtnak tűnik. Szóval Ferrer szemszögéből talán most vagy soha. Meglátjuk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.