Andy Murray- skót vesztesből brit hős
24 ATP tornagyőzelem, ebből 8 Masters siker. 4 elveszített Grand Slam döntő…”örök második” titulus. Nagyon röviden ez volt Andy Murray. Aztán Rettegett Iván, vagyis Ivan Lendl kezei közé került. Brisbane-ben kezdte a szezont, ahol megszerezte pályafutása 22. sikerét. Majd jött az év első GS tornája, egészen az elődöntőig menetelt, ahol drámai csatában kapott ki a későbbi győztes Djokovicstól. Hajszálon múlott a döntő. A legtöbben csak vállrándítással konstatálták, hogy a skót ismét elbukott egy ki-ki meccset. Újra bebizonyosodott, hogy így vagy úgy, de Andy Murray képtelen megnyerni azokat a találkozókat, amik igazán számítanak. Ha a teniszvilág szappanopera lenne, Murray lett volna az a hős, aki mindig karnyújtásnyira van a legnagyobb sikerektől, ám mégsem ér célt soha.
A Garroson a negyeddöntő volt a végállomás. David Ferrer verte meg, akitől nem szégyen kikapni, salakon meg főleg nem. Aztán a mezőny szépen lassan átvándorolt Wimbledonba, ahol a verseny előtt Murray sorsolása pokolian nehéznek tűnt. Egy váratlan fordulat következtében Rafael Nadal nagyon hamar búcsúzott, a skót pedig ezt kihasználva, többek között Ferrer és Tsonga testén keresztül beverekedte magát élete negyedik Grand Slam döntőjébe. Minden kezdődött elölről. Andy vállára óriási terhet tettek a szurkolók. Mindenki tőle várta továbbra is, hogy megtöri a 76 éves brit átkot. A fináléban Wimbledon többszörösen megkoronázott ura, Federer várt rá. A brit pedig ismét elbukott. Immáron negyedszer. Ezúttal is oly közel volt… mégis annyira távol. Padlóra került. Mélyebben volt, mint előtte bármikor. Se önbizalom, se hit, se remény. Aztán Lendl valahogy csak összekaparta a földről, és következett az olimpia. Már megint a svájci zseni állhatott volna közé és a hőn áhított diadal közé. Ám -kis túlzással- csodák csodájára Murray diadalmaskodott, és olimpiai aranyérmet szerzett hazájának. Sokan mondták, hogy ez volt az első igazán nagy torna, ahol le tudta győzni a nagy hármas valamelyikét. A gát tehát nem szakadt át… de repedések keletkeztek rajta.
Telt múlt az idő, a játékosok pedig áttették székhelyüket New York-ba, kezdődött a US Open. Nadal hiányában 3. kiemeltként kezdte a versenyt, és magabiztos teljesítménnyel ezúttal is Grand Slam finalistának mondhatta magát. Immáron ötödik alkalommal, másodszorra a US Openen. Napjaink talán két legjobb kemény pályás játékosa csapott össze Andy és Nole személyében. Már-már szokásosnak mondhatóan végletekig kiélezett, hatalmas küzdelemben dőlt el, hogy mely játékos lesz Flushing Meadows ura. A gát pedig nem bírta tovább. Átszakadt. Andy Murray megszerezte élete első GS győzelmét, 4 elveszített döntő után. Csakúgy, mint Ivan Lendl. Aki 4 bukott finálé után 8 GS címet zsebelt be. Most pedig férfit faragott Murrayből. Segített neki, hogy megtegye azt az utolsó pár centit, ami eddig mindig hiányzott neki. Azt a pár centit, ami elválasztja a győzteseket a vesztesektől. Andy Murray most már nem örök második. Korunk 4 legnagyobb játékosának egyike. Ez a 4 játékos egészen új szintre emelte a teniszt. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint élvezni a rivalizálásukat. 4 Grand Slam viadal, 4 különböző győztes. Igencsak bíztató jövő elé néz minden teniszbarát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.