Minden Ami Tenisz! Game, Set, and Match!

Mint arról endLess kolléga beszámolt az előző bejegyzésben, Robin Söderling megverte a világelső Federert. Hatalmas grat Robinnak, de ez a poszt nem róla fog szólni...

Ősöreg közhely már, hogy ami elkezdődik, annak előbb utóbb vége is szakad. Ezek közé a dolgok közé tartoznak a rekordok, a nagy sorozatok is. Lehet húzni, halasztani, nyújtani mint a rétestésztát, de a végzetet elkerülni nem lehet. Miben bízhat így tehát az egyszeri sportoló? Abban, hogy a sorozat, amelynek meg kell szakadnia így vagy úgy, méltóképpen teszi majd mindezt. Úgy gondolom, hogy Roger is tisztában volt vele, ezt nem lehet már túl sokáig tartani. Persze megtett minden tőle telhetőt, hogy akár csak egy perccel is tovább tartson, de ő sem kerülhette el az elkerülhetetlent, Damoklész kardja végül rá is ugyanúgy lesújtott, mint más földi halandókra.

A nagy sorozatoktól tehát az ember fia vagy lánya nem remélhet mást, mint annyit, hogy egyszer majd méltóképp szakadnak meg, nem pedig dicstelenül. Azt hiszem, hogy Roger Federernek még ez is összejött. Úgy is vége lehetett volna ennek az egész históriának, hogy ellúzerkedik egy meccset az első körben, de hát Federerről van szó, minden idők legnagyobbjáról. És ő nem is adta alább. Ha már vége kellett hogy legyen, úgy lett vége, hogy egy nagy meccsen kapott ki, egy olyan ellenféltől, aki nálánál jobb volt azon a napon. Nem kergetek ábrándokat, egyszer úgyis lesz valaki, aki ezt a rekordot is átadja majd a múltnak, de arra is van esély, hogy még öregkoromban, a kényelmes fotelben üldögélve is állni fog még (mármint a rekord...). Mert meg fog dőlni előbb utóbb, de az mutatja hogy mekkora sorozat volt ez, hogy az sem biztos, hogy én megérek majd még egy ennél is nagyobb csodát. Ez pedig azt hiszem, tökéletesen megmutatja a svájci zseni nagyságát, sőt, halhatatlanságát. Federernek tehát nem jött össze a 24 GS elődöntő zsinórban, de 23-mal is hosszú-hosszú évekig, vagy évtizedekig ő ül majd ezen a trónon is.

Egy gigantikus sorozat tehát véget ért, mint ahogy egy őrült hosszú könyvnek is a végére ér egyszer az ember. Matt Cronin szavaival zárnám ezt az egész nagy karakterhalmazt, ami megmutatja, hogy minek is lehetünk jelenleg szem és fültanúi:

"Federer sorozata véget ért. Valamikor valaki meg fogja dönteni a rekordot. De nem az én életemben."

Rövid leszek, de úgy érzem ez mindenképpen megérdemel egy bejegyzést, most így gyorsan és frissen. Robin Söderling megállította Rogert. Nem is érdemtelenül! Az összecsapás elején úgy tűnt, esélye sem lesz, a svájci meggyőzően kezdett, ragyogóan adogatott és élete egyik legjobb szettjét produkálta salakon. Nem véletlenül írtam azonban két poszttal ezelőtt, hogy várjuk ki a végét! Benne volt a levegőben, hogy Robin tavalyhoz hasonlóan, amikor Nadalt ejtette ki ugyanitt, újra meglepi a publikumot. És így is lett! A második szett elején kihasználta a világelső megingását és egyenlített. A harmadikban az esőszünet is közbeszólt, de a svéd fiatalembert ez sem zökkentette ki és behúzta a játszmát. Az utolsó, mindent eldöntő felvonás is rengeteg izgalommal szolgált, hiszen többször is brékelték egymást és Federer nyakán egyre csak szorult az a bizonyos hurok. Söderling keze pedig nem remegett meg, nem ijedt meg a lehetőségtől és kiejtette a címvédőt. Robin tehát azok után, hogy tavaly legyőzte Rafát, idén Rogert is búcsúztatta, ami óriási dolog, ezt mondani sem kell. Egy biztos, a svéd ellen senki sem mehet biztosra ezen a Garroson sem, amit akár meg is nyerhet. Nem ő az esélyes, de nem lepne meg a végső győzelme sem. Ennél nagyobb dicséretet pedig nem mondhatok.

Federer nem tudott tehát példátlan módon zsinórban a 24. GS-tornán is legalább elődöntőbe jutni, így pedig aligha döntheti meg Pete Sampras rekordját, aki 286 hétig vezette a világranglistát. A tenisz istenei úgy határoztak, hogy erre még várnia kell egy darabig...

Sajnos az eső miatt félbeszakadt a Garros mai programja, reméljük, hogy láthatunk ma még teniszt. Addig is nézzük hogy mit alkottak a lányok.

Francesca Schiavone 6:2, 6:3 arányban múlta felül Caroline Wozniackit, míg Gyementyjeva az Ágit búcsúztató Petrovát állította meg 3 szettben, 2:6, 6:2, 6:0-val.

A legtöbben a végső győzelem után terülnek el a pályán és csókolják meg a füvet, vagy esetünkben a salakot. Schiavone-nak ehhez a mutatványhoz elég volt az, hogy a 4 közé került, de győzelme után iziben le is hasalt, és tudtára adta a francia közönségnek, na meg a Garros salakjának, hogy mennyire szereti. A tét ugyan még csak a négy közé kerülés volt a torna 10. napján, de a három hét múlva harminc éves olasz soha nem jutott korábban elődöntőbe Grand Slam tornán. A US Openen mutatkozott be tíz éve, 2000-ben és azóta nem hiányzott egyetlen alkalommal sem GS főtábláról. Az első Roland Garrosán negyeddöntőbe jutott (2001.), amit egyszer Wimbledonban (2009.) és New Yorkban (2003.) is elért, de egészen keddig ez volt a maximum. Hatalmas siker ez számára.

Wozniacki elképesztően sok tornán indul, és talán most fáradt el egy kicsit. A Garros előtti tizenegy hétből tízet versenyzéssel töltött, 2009 eleje óta ő játszotta a legtöbb meccset a WTA Touron, (128-at) és egész egyszerűen elfogyott az ereje. A negyeddöntő mezőnyének legidősebb és legfiatalabb tagja mindenesetre gyengécske találkozóval szórakoztatta a publikumot a centeren.

A Suzanne Lenglen katlanjában két orosz csapott össze, Jelena Gyementyjeva, és Nadja Petrova. Az az egy biztos, hogy a mutatott játékkal nem nagyon volt elkápráztatva a Lenglen közönsége, de hát egy gyengécske női meccstől ezt lehetett várni. Ne tituláljon senki hímsoviniszta bunkónak, de mint azt régebben is írtam, a hölgyek mezőnye nem az igazi mostanában. Az összetétel nem változott, csak hát a színvonal... Lényeg a lényeg, Jelena legyűrte Nadját.

Az előző posztban említett jó barátunk (haverunk), Zsiga Máté sikerrel vette az újabb akadályokat mind egyesben, mind párosban, és eddig nagyon magabiztosan halad előre, csak így tovább!

Zárszóként annyit tudok mondani, hogy aki csak tudja az nézze majd az esőszünet után a Roger-Robin összecsapást, mert überbrutál amit játszottak, remélem ez így is marad. Iszonyú nagy tenisz van, és ez Berdych-re is igaz, ő is fantasztikusan teniszezik. Bízzunk benne, hogy ezt a színvonalat meg is tartják...

Kialakultak tehát a negyeddöntők párosításai a francia nyílt teniszbajnokságon. Igen jó meccseknek nézünk elébe! Igazi csemegének ígérkezik néhány párharc.
Rafa Nadal az előző fordulóban könnyűszerrel bánt el brazil származású ellenfelével, így megerőltetés nélkül jutott el idáig. Igazából még azt sem mondhatjuk, hogy kiemelkedően játszik ezen a tornán (persze csakis önmagához képest) bár ez inkább az ellenfeleinek köszönhető, hiszen nem kényszerítették rá, hogy kihozza magából legjobbját. Ennek ellenére szett veszteség nélkül jutott el ideáig, tehát nem érheti semmiféle kritika. A legjobb nyolc között honfitársa, a világranglista 21. helyén tanyázó Nicolas Almagro vár rá, aki az előző körben Verdascot búcsúztatta, tehát akár még veszélyes is lehet, habár a számok nem ezt sugallják. Eddigi randevúik kivétel nélkül Rafa győzelmét hozták...

Roger Federer eddigi menetelése előtt szintén megemelhetjük a kalapunkat, hiszen a svájci zseni útja is zökkenőmentesen vezetett a negyeddöntőig. Hogy aztán soros ellenfele, Robin Söderling mekkora akadályt képez majd a világelső útjában, hamarosan kiderül. Ha a statisztikákat vesszük alapul, talán le se kéne játszani a meccset, mondván ha eddigi 12 találkozójukból 12-őt Federer nyert meg, most sem lehet ez másként. De a futballban gyakran alkalmazott "a labda gömbölyű..." kezdetű mondat a teniszre is érvényes és mint tudjuk a nagy sorozatok is véget érnek egyszer, amondó vagyok, nézzük meg a meccset és csak azután értékeljünk.

A másik két párosítás sem gyenge, a Melzer-Djokovic találkozó kifejezetten jónak ígérkezik, ahogyan a Berdych-Youzhny meccs is nagy küzdelmet hozhat.

Végül pedig egy kis személyes: Nem szeretnék szó nélkül elmenni Zsiga Máté eredményessége mellett. Mivel személyes ismerősömről és jó barátomról van szó, egy kicsit elfogult vagyok vele kapcsolatban, de azt hiszem nem kis dolog, amit jelenleg a juniorok között művel. Egyesben és párosban is megállíthatatlanul menetel a Garroson, erre pedig minden magyar büszke lehet. Reméljük hamarosan a felnőttek között is szoríthatunk érte. Hajrá Zsiga!

Van olyan ember ezen a világon, aki szereti a teniszt, de nem ismeri Maria Sharapovát? Aligha. A pályán is a világ egyik legjobb (sportoló)nője, és azon kívül is helytáll, méghozzá nem gyengén. Ma rajta legeltessétek sokat látott szemeiteket!

Jelena Gyementyjeva könnyedén fektette két vállra selejtezőből érkező ellenfelét, a dél-afrikai Scheeperst. Az orosz hölgyemény sima két szettben, 6:1, 6:3 arányban kerekedett felül, míg a lassan veteránnak számító Francesca Schiavone megállította Marija Kirilenkót. Engedjetek meg egy kis személyeskedést, de én valami homályos indok folytán szívesebben bámultam volna tovább Kirilenkot, mint Schiavonet, de hát ez legyen az én bajom. A 165 centi "magas" (de szemét vagyok...) olasz pályafutása során immáron második alkalommal jut negyeddöntőbe Párizsban, legutóbb 2001-ben sikerült ez neki. Kirilenkónak tehát ezúttal nem sikerült az, ami januárban Melbourne-ben. Akkor előbb Sharapovát, majd Szafinát is legyőzve a negyeddöntőbe került. Most azonban hiába búcsúztatta a címvédő Kuznyecovát, a következő akadály a végállomást jelentette.

A Sharapova-Henin csata vasárnapi folytatása azonban nem azért volt élvezetes, mert az orosz bugyija rendre megmutatkozott. Ahhoz képest, hogy a szibériai kikaphatott volna szombaton két sima szettben, nagyot fordult a világ. Vasárnap az elejétől agresszívan és pontosan teniszezett. Meg is lepte a belgát, aki 0:2, 0:40-nél elég sötéten láthatta a világot. Előző nap, 6:2, 3:3-nál, 40:15-je volt Sharapova szervájánál (az orosz három kettőshibát ütött abban a játékban), de elmaradt a brék. Valami hasonló fordulatban bízhatott Justine Henin és nem is hiába: 4:2-re már ő vezetett, sőt saját szervánál 40:15-re állt. Ha már dráma, jöjjön még egy csavar. Sharapova szépített és egyetlen pontra állt az egyenlítéstől. Látványos tenisz, izgalom: mit fanyalogtam eddig? Több ilyen meccs kellene és egy szót se szólnék. A telhetetlenség mondatja velem, szívesen néztem volna legalább 10:8-ig, de Henin 6:3-nál befejezte. Ő jutott a 16 közé és hétfőn újra pályára léphet (az ausztrál Samantha Stosur a következő ellenfél és utána jöhet a Serena Williams elleni csúcstalálkozó).

A nap (egyik) slágermeccse a Venus Williams-Nadja Petrova összecsapás volt. A Szávay Ágit is búcsúztató orosz tovább folytatja diadalmenetét, az amerikai sem tudta útját állni és másfél óra alatt 6:4, 6:3-mal búcsúzott. Ha pedig Venus, akkor testszínű dressz...

  A gyengébb nem képviselői között Caroline Wozniacki és Flavia Penetta vihette el a pálmát, ahol is a dán lány 3 órás csatában múlta felül ellenfelét. Nagyjából ennyit mára a csajokról...

Rövid leszek, ezúttal még a megszokottakhoz képest is kurtább lesz a bejegyzés.

A Reister elleni meccs volt Roger 700. győzelme karrierje során. Ha pedig elődöntőbe jut akkor megdönti Pete Sampras utolsó nagy rekordját, aki 286 hétig vezette az ATP világranglistáját. Ehhez nem is kell többet hozzáfűzni...ja, maximum annyit, hogy ez lenne Federer 24. Grand Slam elődöntője ZSINÓRBAN.

Nagy örömünkre idén is meggyőződhetünk a teniszezők ének (nem)tudásáról! Igen érdekes dolgokat tudnak produkálni, mikor az ütő helyett a mikrofont veszik a kezükbe.
Elsőként Tsonga, Murray és Söderling fakadtak dalra:

Természetesen a Rafa Nadal által feladott magas labdát (egy klippben szerepel Shakirával) Djokovicsnak és Troickinek le kellett csapnia.