Minden Ami Tenisz! Game, Set, and Match!

203 nap nem kis idő, pláne egy profi teniszező karrierjét tekintve. Ez a 203 nap pedig még hosszabbnak tűnhet, ha sikertelenség lengi körül. Márpedig ennyi idő telt el azóta, mióta a volt világelső tornát tudott nyerni. A Cincinnatiben zajló verseny fináléja nem úgy indult a svájci számára, ahogy azt eltervezte, és ahogy azt talán a többség várta. Mardy Fish gondolt egy merészet és rövidítésben behúzta az első szettet. A játszma elhappolásához még élete játéka sem kellett, hiszen Federer is mélyen a tudása alatt teljesített. Ez amúgy jellemző volt az egész meccsre, nem minden idők legszínvonalasabb mérkőzése volt, de a több mint két és fél órás küzdelem alatt azért meg-megvillantottak valamicskét a tenisz szépségeiből. A második felvonásban a srácok szinte lekopírozták az elsőt, csak épp fordított végkimenetellel. Ezúttal Roger bizonyult (sokkal) jobbnak a tie-breakben, mondhatni leradírozta a pályáról Mardyt, és 7-1-gyel kiegyenlítette az állást. Következhetett a mindent eldöntő utolsó játszma, mely 4:4-ig a megszokott mederben csordogált, ám ekkor a meccsen először brékelni tudott az egyik játékos, méghozzá Federer, és így esélyt kapott, hogy kiszerválja a mérkőzést, amit könyörtelenül ki is használt, ezzel idei második tornagyőzelmét aratta, s így megszabadult a 203 napja a vállain nyugvó tehertől.

Elmondhatjuk azonban-hogy csakúgy mint Nadal esetében- ez a játék nem lesz elég egy US Open győzelemhez. Mind a Matadornak, mind FedExpressznek bőven van még munkája, hogy ne csak nevük, hanem játékuk alapján is az esélyesek között tartsák őket számon. Na de ez egy másik történet, amire kicsit később térünk majd vissza.

Nem tudom, hogy mennyire kamu a videó. Mert ezek után megkérdezném Rogertől, hogy hogy a fenébe tudott kettőshibát ütni valaha is...:)

A végső diadal a negyedik helyen kiemelt Kim anyukáé lett Cincinnattiben, miután három játszmában, esőszünetekkel tarkított mérkőzésen legyőzte Sharapovát. Az első játszmában egyértelmű volt az orosz szépség uralma, és a dominanciája egyészen a második szettig kitartott, 5-3-mas állásnál meccslabdái is voltak, de nem tudott élni velük. A belga hárított 3 mérkőzéslabdát, majd esőszünetet rendelt el a bíró. Ez a kis pauza Clijstersnek kedvezett jobban,rövidítésben be tudta húzni a második felvonást, noha a tie-breakben Maria már 3-0-ra vezetett. A döntő szett már nem hozott ennyi izgalmat, Clijsters 6:2 arányban bezyebelte, és ezzel megnyerte a meccset, ezáltal idei harmadik tornagyőzelmét aratta.

Kanadában pedig Roger Federer és Andy Murray feszült sokadszorra is egymásnak. Murray pedig megtette amit utoljára csak Andre Agassi, mégpedig hogy egymás után kétszer diadalmaskodott a világ harmadik legnagyobb múltú tenisztornáján. A meccs előtt is Andyt tartottam esélyesebbnek, mert minden bizonnyal Roger igencsak fáradtan érkezett a fináléra, így a skót csak magát verhette meg. Amit azért néhány pillanatban majdnem meg is tett, mert igencsak megnehezítette magának a meccset, de végül két 7:5-ös szettel felülkerekedett Rogeren, és megvédte a címét. Nagyon kellett már neki ez a tornagyőzelem, nagyon mélyen volt az elmúlt időszakban a skótok büszkesége. Ettől talán magára talál, és újra elő tudja kaparni magából azt a teniszt, ami Grand Slam győzelemre is esélyes.

Mind Clijsters, mind Murray megérdemelten győzött, aki hárít 3 meccslabdát és onnan tud visszajönni-mint ahogy Kim tette- az megérdemli. Aki pedig egy tornán legyőzi Nalbandiant, Nadalt és Federert az még inkább.

1974-ben fordult elő utoljára, hogy a világranglista első két helyezettje egy csapatot alkotott volna a párosok mezőnyében. Torontóban tehát majdhogynem történelmi pillanatnak lehettek szemtanúi a nézők, hiszen a ranglista alapján napjaink két legjobb teniszezője döntött úgy, hogy vállvetve küzdenek meg a hőn áhított sikerért. Jimmy Connors és Arthur Ashe vállalkozása óta senki nem kísérletezett hasonlóval. De a Rafa-Djoko álompáros kissé hadilábon állt a feladatával, és ezt jól mutatja az is, hogy már az első fordulóban bekövetkezett náluk a győzelmi zászló effektus, úgy is mondhatnám, hogy kizúgtak ahogy kell. A spanyol és a szerb szupersztárt egy fiatal kanadai duó, a 19 esztendős Milos Raonics és a 20 éves Vasek Pospisil állította meg másfél óra alatt, három játszmában. A zöldkártyával induló kanadaiak az első szettet elveszítették 5:7-re, de a folytatásban feljavultak és kiegyenlítették az állást, majd a döntő játszma rövidítésében négy mérkőzéslabdát is kiharcoltak. Ezek közül hármat menteni tudott Rafa és Nole, de a negyediket értékesítették a fiatalok és megnyerték életük mérkőzését. A következő körben majd a Melzer-Petschner párossal találkoznak, nem mondhatni hogy könnyű dolguk lenne, hiszen a wimbledoni címvédőkkel néznek farkasszemet. Párosban amúgy olyan nagy nevek pottyantak még ki az első fordulóban, mint Andy "Mari" Murray, és Robin "Sóder" Söderling. Hiába, még ma is egészen más műfaj hogyha 4 ember van a pályán, mintha csak 2. A páros az egy külön világ.

Világranglista 117.-ként, szabadkártyával indulva megnyerte a washingtoni tornát, Baghdatiszt legyűrve a döntőben. Nem is oly rég tért vissza csípő és térdműtétjéből, melyek miatt április óta nem is játszott. Elmondható még róla, hogy ha jó napja van, akkor bárkit képes legyőzni ezen a világon, és ha nem is a legjobb kétkezes fonák az övé a férfi mezőnyben, de hogy a legjobb három között van, az tuti biztos. Legalábbis nálam. Egy irgalmatlanul nehéz kérdés: ki ez a teniszező? Természetesen David Nalbandian, akit öröm volt újra a pályán látni, és öröm volt nézni a teniszét. Azt a teniszt, amely a világ egyik legjobb tenisze. Na és akkor itt egy újabb kérdés: hogy lehet az, hogy David Nalbandian még nem nyert egyetlen egy árva Grand Slamet sem? Ilyen tenisszel kellett volna már. Nem is egyet. Na de talán van még esélye...addig is nagy gratula neki a tornagyőzelemhez!