203 nap

203 nap nem kis idő, pláne egy profi teniszező karrierjét tekintve. Ez a 203 nap pedig még hosszabbnak tűnhet, ha sikertelenség lengi körül. Márpedig ennyi idő telt el azóta, mióta a volt világelső tornát tudott nyerni. A Cincinnatiben zajló verseny fináléja nem úgy indult a svájci számára, ahogy azt eltervezte, és ahogy azt talán a többség várta. Mardy Fish gondolt egy merészet és rövidítésben behúzta az első szettet. A játszma elhappolásához még élete játéka sem kellett, hiszen Federer is mélyen a tudása alatt teljesített. Ez amúgy jellemző volt az egész meccsre, nem minden idők legszínvonalasabb mérkőzése volt, de a több mint két és fél órás küzdelem alatt azért meg-megvillantottak valamicskét a tenisz szépségeiből. A második felvonásban a srácok szinte lekopírozták az elsőt, csak épp fordított végkimenetellel. Ezúttal Roger bizonyult (sokkal) jobbnak a tie-breakben, mondhatni leradírozta a pályáról Mardyt, és 7-1-gyel kiegyenlítette az állást. Következhetett a mindent eldöntő utolsó játszma, mely 4:4-ig a megszokott mederben csordogált, ám ekkor a meccsen először brékelni tudott az egyik játékos, méghozzá Federer, és így esélyt kapott, hogy kiszerválja a mérkőzést, amit könyörtelenül ki is használt, ezzel idei második tornagyőzelmét aratta, s így megszabadult a 203 napja a vállain nyugvó tehertől.

Elmondhatjuk azonban-hogy csakúgy mint Nadal esetében- ez a játék nem lesz elég egy US Open győzelemhez. Mind a Matadornak, mind FedExpressznek bőven van még munkája, hogy ne csak nevük, hanem játékuk alapján is az esélyesek között tartsák őket számon. Na de ez egy másik történet, amire kicsit később térünk majd vissza.

 

Roger-Mardy elé

Cincinnattiben mindenki arra a pillanatra várt, amikor majd Federer és Nadal összecsapnak az elődöntőben, de volt egy ciprusi emberke, aki másképp határozott és beleköpött egy szép nagyot abba a levesbe. Bizony-bizony Baghdatisz búcsúztatta a világelsőt, így ő mérkőzhetett a svájcival a döntőbe kerülésért, ahol aztán két szettben alulmaradt. Ennek ellenére újfent bebizonyította a ciprusi mókamester, hogy bárkit el tud kapni, ha éppen olyan napot fog ki.
A másik ágon amerikai belharc folyt a fináléért, ahol az egy ideje már nagyobb eredményt felmutatni képtelen Roddick (mentségére szóljon, betegeskedik) és a mostanában élete talán legjobb formájában teniszező Fish néztek farkasszemet, ahol aztán az alacsonyabban rangsorolt amerikai tudta beverekedni magát élete első ATP 1000-es mesterverseny döntőjébe.
 
Amíg Mardy sohasem nyert még ekkora tornát, addig Roger a 17. sikeréért hajt. Ők ketten eddig hatszor találkoztak, és ebből öt alkalommal átrobogott a FedExpress Fishen, de legutolsó meccsükön ő diadalmaskodott, igaz az már két éve volt. Elég nehéz olyan tényekkel előrukkolni, amelyek az amerikai teniszező sikerét vetítenék előre. Természetes, hogy Federer a találkozó toronymagas esélyese, már csak a neve miatt is. Na meg kettejük közül minden bizonnyal a bázeli fenomén a pihentebb, de nem hinném, hogy ez fog dönteni, sokkal inkább az, hogy Roger Federer a tenisz nevű játéknak minden egyes szegmensében jobb, mint Mardy Fish. Persze attól még simán győzhetne az amerikai, csak a volt világelső olyan meccseket nyert meg nemrégiben, amilyeneket jobbára elvesztett az utóbbi időben. Ilyen volt a Berdych elleni találkozó, és az a győzelem például bizakodásra adhat okot a Fed fanoknak.
 
Van olyan Roger Federer, amit Mardy Fish meg tud verni, de nagyon valószínű, hogy ez most nem az. Mondjuk az is igaz, hogy az amerikai vagy most győzi le a svájcit vagy soha. Érdekes, és könnyen lehet hogy igen szoros meccs lesz. De úgy gondolom mindegy hogy milyen úton-módon jutnak el a történet végéhez, csak egy befejezést tudok elképzelni, mégpedig hogy címvédés lesz.
 

 

 

Ági

12. Ennyi meccset nyert meg egyhuzamban Szávay Ági, miután óriási csatában, döntő szettben nem csak Gisela Dulkót, hanem Yanina Wickmayert is búcsúztatta Montrealban. Azok után, hogy megnyerte a budapesti, majd a prágai tornát, egy hónapos kényszerpihenő következett, de szerencsére ez nem látszik meg Ági teljesítményén. Emlékszem, ennek a blognak a hasábjain is kongattuk párszor a vészharangokat, hogy mi lesz vele. Az elmúlt időszakban azonban igencsak az orcánkba vágta, hogy nincs miért aggódni. Végre újra olyan eredményeket ér el, olyan játékosokat ver meg, akiket nagyon régóta nem. Nagyon sokáig tartott az a periódus, mikor kiesett az első, vagy a második fordulóban. Az elmúlt 3 versenyéből azonban kettőt megnyert, Montrealban pedig úgy van a harmadik fordulóban, hogy két vele nagyon egy szinten lévő teniszezőn kellett túljutnia, és megoldotta. Az ilyen feladatok előtt nemrégiben még rendre elbukott. Új szelek kezdtek el fújni? Talán. Ági következő ellenfele Vera Zvonareva lesz, a torna 8. kiemeltje. Minimum ugyanolyan, hanem nehezebb meccsre van kilátás. Reméljük a 13-mas szám szerencsét hoz, és nem szerencsétlenséget, Szávay pedig behúzza ezt a találkozót is. Ha nem így lenne, akkor se lenne miért szégyenkeznie, mert már-már megvillanni látszik néha az a Szávay Ági, akiről mindenki tudja hogy létezik, csak sokáig rejtve volt egy gyengébb Szávay Ágiban. A magyar lány elkezdett azon az úton járni, amely visszavezet a legjobbak közé, ahová való. Mert neki nem a világranglista harmincvalahányadik helyén kellene tobzódnia, hanem bőven lenne helye a 15-ben. Pontosabban van is helye. A kérdés már csak az, hogy ezt elhiszi-e. Ha nem, akkor nincs miről beszélni. Ha igen, akkor pedig nincs más dolga mint küzdeni érte. Kb. mint ahogy azt az elmúlt időszakban tette.

 

 

Don't try this at home!

Nem tudom, hogy mennyire kamu a videó. Mert ezek után megkérdezném Rogertől, hogy hogy a fenébe tudott kettőshibát ütni valaha is...:)

 
 

Cincinnatti királynője, és Toronto királya

A végső diadal a negyedik helyen kiemelt Kim anyukáé lett Cincinnattiben, miután három játszmában, esőszünetekkel tarkított mérkőzésen legyőzte Sharapovát. Az első játszmában egyértelmű volt az orosz szépség uralma, és a dominanciája egyészen a második szettig kitartott, 5-3-mas állásnál meccslabdái is voltak, de nem tudott élni velük. A belga hárított 3 mérkőzéslabdát, majd esőszünetet rendelt el a bíró. Ez a kis pauza Clijstersnek kedvezett jobban,rövidítésben be tudta húzni a második felvonást, noha a tie-breakben Maria már 3-0-ra vezetett. A döntő szett már nem hozott ennyi izgalmat, Clijsters 6:2 arányban bezyebelte, és ezzel megnyerte a meccset, ezáltal idei harmadik tornagyőzelmét aratta.

Kanadában pedig Roger Federer és Andy Murray feszült sokadszorra is egymásnak. Murray pedig megtette amit utoljára csak Andre Agassi, mégpedig hogy egymás után kétszer diadalmaskodott a világ harmadik legnagyobb múltú tenisztornáján. A meccs előtt is Andyt tartottam esélyesebbnek, mert minden bizonnyal Roger igencsak fáradtan érkezett a fináléra, így a skót csak magát verhette meg. Amit azért néhány pillanatban majdnem meg is tett, mert igencsak megnehezítette magának a meccset, de végül két 7:5-ös szettel felülkerekedett Rogeren, és megvédte a címét. Nagyon kellett már neki ez a tornagyőzelem, nagyon mélyen volt az elmúlt időszakban a skótok büszkesége. Ettől talán magára talál, és újra elő tudja kaparni magából azt a teniszt, ami Grand Slam győzelemre is esélyes.

 

Mind Clijsters, mind Murray megérdemelten győzött, aki hárít 3 meccslabdát és onnan tud visszajönni-mint ahogy Kim tette- az megérdemli. Aki pedig egy tornán legyőzi Nalbandiant, Nadalt és Federert az még inkább.

 

A torontói döntő elé

Nos hát akkor elérkezett a döntő napja is Torontóban, ahol a címvédő Andy Murray és a svájci fenomén, Roger Federer csapnak majd össze. Az előző bejegyzésben azt mondtam, hogy szerintem Rafa lesz az egyik döntős, noha nem lepne meg más párosítás sem. Hát ezúttal a másik forgatókönyv lépett életbe, miután a skótok büszkesége legyőzte a világelsőt. Nem is akármilyen játékkal, Murray magabiztos volt, és gyakorlatilag Rafának csak pillanatai voltak. Persze a spanyol nem játszott jól, talán fáradt is volt kissé, de az is lehet hogy taktikázik egy cseppet. Lényeg a lényeg, Mari megérdemelten győzött, jobb volt Nadalnál azon a napon.
 
A másik elődöntő már szorosabb csatát hozott, Rog csak döntő szett 7:5 arányban múlta felül Nolét, aki a meccs utáni nyilatkozatában nem volt elájulva a saját játékától, de sportszerűen elismerte, hogy Federer megérdemelten győzött.
 
Nehéz megtippelni, hogy kiörülhet majd a legvégén, és talán felesleges is. Ha a statisztikákat nézzük, akkor érdekes, hogy csak és kizárólag kemény borításon futottak össze pályafutásuk során, és a mérleg nyelve Andy felé billen, 11 találkozójukból hatszor kerekedett a volt világelső fölé. Ha ez egy Grand Slam torna döntője volna, úgy egyértelműen Federert mondanám esélyesebbnek, de mivel nem az, így már nem vagyok biztos a svájci sikerben. Igazán jót tenne már Rogernek egy tornagyőzelem, de ugyanez elmondható Andy-ről is. Egy szoros, kiélezett meccset várok, ahol nüanszok fognak csak dönteni. De hogy kinek a javára...arra nemsokára választ kapunk. De szerintem inkább Andy.

 

 

Toronto

A 2,4 millió dollár összdíjazású torontói tornán a világ 4 legjobb férfijátékosa jutott be az elődöntőkbe. A volt világelső Federer visszavágott Berdychnek Wimbledonért, Murray megszakította Nalbandian pazar sorozatát, Nadal Rogerhez hasonlóan nagy csatában múlta felül Kohlschreibert, míg négyük közül Djokovicsnak volt a legkönnyebb a dolga.
 
Roger mint már annyiszor, most is bemutatott egy fantasztikus küzdést, és a pokol tornácáról visszatáncolva végül diadalmaskodott a cseh vitéz felett. A svájci megnyerte az első szettet, majd bukta a másodikat, a döntő játszmában pedig 2:5-ös hátrányba került, de nem lett volna Federer, ha nem harcolja ki a rövidítést, amit kiélezett csatában végül a maga javára fordított, behúzva ezzel a mérkőzést.
 
A nap másik rangadóján a skótok büszkesége, Murray csapott össze a remek sorozatot futó Nalbandiannal, ám a várt izgalmak helyett Andy eléggé simán, 6:2, 6:2 arányban múlta felül az argentint.
 
Rafa ugyan a vártnál egy kicsit nehezebben, de azért hozta a mérkőzését Kohlschreiber ellenében, és lépett ezzel a legjobb négy közé. Nadal egyébként végrehajthat egy 1990 óta nem látott bravúrt, miszerint egymás után 4 ATP Mesterversenyt nyerhet meg.
 
A szerb-francia rangadó sem hozott túl sok vérpezsdítő pillanatot az egyszeri teniszszurkoló életébe, hiszen Nole mindössze öt játékot engedélyezett Chardynak.
 
Rafító játszik majd Marival, míg Rog összecsap Noléval. Mindkettő jól ismert párosítás már, és könnyen lehet, hogy ismét legeltethetjük szemeinket egy Nadal-Federer döntőn. Úgy gondolom, hogy aki a tornát meg akarja nyerni, annak a Matadort kell vernie a döntőben. Nem túl rózsás Andy mérlege Rafa ellen, és nem hiszem, hogy ez most változna. A Djokovics-Federer konfrontációban azonban sokféle forgatókönyv érvényesülhet. Lehet egy marha szoros meccs, ahol bármelyik fél győzhet, de ugyanígy lehet egy simább találka is, szintén kétesélyes végeredménnyel. Szóval azt mondom, hogy Nadal döntőzik, de hogy kivel, az nem rajtam múlik, hanem a világranglista második, illetve harmadik helyezettjén. Amúgy szerintem Rafa-Rog finálé lesz. De egy Murray-Djokovics se lepne meg. Na jó, talán egy egészen picikét.

 

 

A Rafító-Djoker duó

1974-ben fordult elő utoljára, hogy a világranglista első két helyezettje egy csapatot alkotott volna a párosok mezőnyében. Torontóban tehát majdhogynem történelmi pillanatnak lehettek szemtanúi a nézők, hiszen a ranglista alapján napjaink két legjobb teniszezője döntött úgy, hogy vállvetve küzdenek meg a hőn áhított sikerért. Jimmy Connors és Arthur Ashe vállalkozása óta senki nem kísérletezett hasonlóval. De a Rafa-Djoko álompáros kissé hadilábon állt a feladatával, és ezt jól mutatja az is, hogy már az első fordulóban bekövetkezett náluk a győzelmi zászló effektus, úgy is mondhatnám, hogy kizúgtak ahogy kell. A spanyol és a szerb szupersztárt egy fiatal kanadai duó, a 19 esztendős Milos Raonics és a 20 éves Vasek Pospisil állította meg másfél óra alatt, három játszmában. A zöldkártyával induló kanadaiak az első szettet elveszítették 5:7-re, de a folytatásban feljavultak és kiegyenlítették az állást, majd a döntő játszma rövidítésében négy mérkőzéslabdát is kiharcoltak. Ezek közül hármat menteni tudott Rafa és Nole, de a negyediket értékesítették a fiatalok és megnyerték életük mérkőzését. A következő körben majd a Melzer-Petschner párossal találkoznak, nem mondhatni hogy könnyű dolguk lenne, hiszen a wimbledoni címvédőkkel néznek farkasszemet. Párosban amúgy olyan nagy nevek pottyantak még ki az első fordulóban, mint Andy "Mari" Murray, és Robin "Sóder" Söderling. Hiába, még ma is egészen más műfaj hogyha 4 ember van a pályán, mintha csak 2. A páros az egy külön világ.

 

David

Világranglista 117.-ként, szabadkártyával indulva megnyerte a washingtoni tornát, Baghdatiszt legyűrve a döntőben. Nem is oly rég tért vissza csípő és térdműtétjéből, melyek miatt április óta nem is játszott. Elmondható még róla, hogy ha jó napja van, akkor bárkit képes legyőzni ezen a világon, és ha nem is a legjobb kétkezes fonák az övé a férfi mezőnyben, de hogy a legjobb három között van, az tuti biztos. Legalábbis nálam. Egy irgalmatlanul nehéz kérdés: ki ez a teniszező? Természetesen David Nalbandian, akit öröm volt újra a pályán látni, és öröm volt nézni a teniszét. Azt a teniszt, amely a világ egyik legjobb tenisze. Na és akkor itt egy újabb kérdés: hogy lehet az, hogy David Nalbandian még nem nyert egyetlen egy árva Grand Slamet sem? Ilyen tenisszel kellett volna már. Nem is egyet. Na de talán van még esélye...addig is nagy gratula neki a tornagyőzelemhez!

 
süti beállítások módosítása