Andy
Nem hiába emlegetik olyan sokat, hogy a teniszhez való rögös úton a legeslegfontosabb dolog a lábmunka, és ez így is van. Rengeteg olyan teniszjátékos van, akik hogyha abbahagyják a karrierjüket, focizni még mindig elmehetnek valami gyenge kis megyei csapatba, vagy jelen helyzetben akár a magyar NB1-be is. Murray sem lógna ki annyira...:)
A címvédő
Lehet szeretni, és természetesen ennek ellenkezőjét is érezni vele kapcsolatban, de egyet azt hiszem semmiképpen sem lehet: egy legyintéssel elintézni az eredményeit, a nagyságát. Végülis legyinteni is lehet rá, ez is igaz. De aki ezt teszi, legyen akár a legelvakultabb Rafa fan...nos hát, az igencsak tévúton jár. Vagy egyszerűen csak túl elfogult, szűk látókörű. Persze az is könnyedén megeshet, hogy csak a sporthoz, a teniszhez nem ért...egy biztos, Roger Federer az Roger Federer.
Wimbledon-Szerva itt, szerelem ott
Mint ahogy azt talán észrevettétek, így Wimbledon közeledtével mi is igyekszünk ráhangolni mind az oldalt, mind a kedves olvasókat a sportág legnagyobb tornájára. A változatosság gyönyörködtet, ez régi igazság már, így ezúttal megpróbálkozom egy olyan dologgal, amilyen még nem volt ezen a blogon. A tenisz Mekkája, mint téma megjelent már sok helyen, így filmben is. Hát erről a moziról lesz most szó…
Napjaink sportolóinak magánélete lassanként jobban érdekli a médiát, mint az eredményeik. Sőt, talán már sokkal jobban ácsingóznak a derék újságírók egy-egy szaftos botrányra, mint valami hatalmas sportteljesítményre, diadalra. Ezt az állapotot igyekszik meglovagolni Richard Loncraine Wimbledon-Szerva itt, szerelem ott c. filmje.
Peter Colt (Paul Bettany) az egykoron szépreményű, ám tehetségét bizonyítani képtelen teniszező utolsó megmérettetésére készül, mielőtt végleg félretenné ütőjét. Célja csupán a híres wimbledoni tornán való tisztes helytállás, ám megismerkedik a körülrajongott és felettébb vonzó teniszkirálynővel, Lizzie Bradbury-vel (Kirsten Dunst), akibe teljesen belehabarodik. Hogy imponáljon a lánynak, Colt mindent megtesz a sikerért, és ennek meg is lesz az eredménye: ahogy mélyül a lánnyal való kapcsolata, egyre jobb formába lendül, és úgy tűnik, hogy senki sem képes megállítani a szerelem tüzétől fűtött játékost. Ekkor tűnik fel azonban a nem várt probléma, méghozzá Lizzie szigorú apjának, Dennis Bradburynek (Sam Neill) személyében.
A történet nem egy nagy szám, mint ahogy maga a film sem, de egyszeri nézésre szórakoztató lehet. A legnagyobb probléma az, hogy megtalálunk benne mindenféle klisét, amit sportfilmekben valaha láthattunk, emellé pedig társulnak a már réges rég lerágott csont kategóriába tartozó romantikus komédiák kellékei is. Vannak poénok, amik jól eltaláltak, a mellékkarakterek sem rosszak, de az összkép valahogy soha, semmiképpen sem tökéletes.
A Wimbledonba rengeteg dolog van belezsúfolva, van benne generációs különbség (öreg teniszező kontra fiatalok, apa kontra lánya), az elfajzott és gusztustalan média kritikája, csöppnyi bepillantás a tenisz világába, sőt még korunk hajszolt világának teljesítménykényszertől szenvedő sportolói is kapnak egy kis szerepet. Persze romantikus komédiáról van szó, így ezek a témák csak felszínesen vannak érintve.
A végkifejletben-ahogy annak lennie kell-győz a hollywoodi Happy End, és a jó öreg Colt nemcsak Wimbledont nyeri meg, hanem hőn áhított szerelme szívét is, és még az addig morcos papa is megbékél kislánya választottjával.
Így sem tartom egy kiemelkedő mozinak, ha nem érdekelne a tenisz, akkor minden bizonnyal még ennél is gyengébbre értékelném. De mivel érdekel, na meg állatira jószívű is vagyok, így 10-es listán kap tőlem 6 pontot.
Wimbledonra hangolva I.
A teniszbarátok már tűkön ülnek, hiszen pár napon belül elrajtol a sportág legrangosabb tornája Wimbledonban. A női selejtezőben három honfitársunk is elindult, ám ahogyan arra számítani is lehetett, Kapros Anikó és Marosi Katalin gyorsan kihullottak. Arn Gréta azonban még versenyben van, sőt már csak egyetlen lépés választja el a főtáblától. A világranglista 138. helyén álló reménységünk 6:1 7:6-ra verte az amerikai Madison Brengle-t. Hogy kivel csaphat össze a főtáblára jutásért, még kérdéses. Mi mindenesetre szívből szorítunk érte.
Czink Melinda és Szávay Ági sajnos egyaránt pocsékul hangoltak a várva várt GS-diadalra. Melinda a spanyol Arantxa Parra Santonja oldalán kikapott, így aztán nem jutott az elődöntőbe Hollandiában, ahol egyéniben már korábban búcsúzni kényszerült. Ági ezúttal Eastbourne-ben próbált szerencsét, ahol a nyolcaddöntőig eljutott, ám a nyolcadik helyen kiemelt Marion Bartoli ezúttal túl nagy falatnak bizonyult. Ezek után nem támaszthatok túl nagy elvárásokat a lányokkal szemben, de azért bizakodjunk és szurkoljunk nekik, hátha Wimbledon lesz az a hely, ahol mindannyian megtalálják saját játékukat. Előbb-utóbb meg kell szakadnia ezeknek a rossz sorozatoknak és hol máshol lehetne feledtetni a múltbéli kudarcokat, ha nem a tenisz Mekkájában?
Érdekekesség még, hogy Rafa Nadal hiába vette át Rogertől a trónt és hiába vezeti a ranglistát, csak a második kiemelt lesz Wimbledonban. A londoni szervezők eddig sem ragaszkodtak az ATP-rangsorhoz, ezúttal is saját útjukat járják, így pedig a svájci címvédő, illetve hatszoros bajnok lehet az első kiemelt.
A nap lánya
Azt hiszem Ana Ivanovicsot sem kell különösebben bemutatni senkinek sem, aki akár csak egy kicsit is szeret elveszni a tenisz világában. Noha a szerb leányzó mostanában sajnos elég mély hullámvölgyben van, azért szépsége mit sem kopott ez idő alatt, sőt. Reméljük mihamarabb rátalál régi önmagára, arra az Anára, aki valamikor világelső volt...
Utolsó kommentek