Williamsek
Bocsánatot kérek Venustól, és a kort nem tisztelve most az ifjabbik Williams lánnyal, vagyis Serenával kezdeném. Azok után, hogy több mint 3 órás csatában verekedte át magát ellenfelén az előző fordulóban, ezúttal már nem bírt el Nadja Petrovával, aki szetthátrányból fordított ellene, és jutott tovább a nyolcaddöntőből.A hugica 3 szettes kudarcát a nővérke 3 szettes sikere követte, ő olasz pályatársát, Francesca Schiavonét győzte le.
Ami ebben az egészben érdekes az az, hogy olyan dolog történt, ami 2002. július 17. óta nem, vagyis a világranglista első két helyén az amerikai testvérpár tagjai állnak majd jövő héttől, de míg 8 évvel ezelőtt Venus volt a világelső, addigra ma már megfordult a sorrend. 8 év nagyon hosszú idő a sportban, a teniszben meg pláne, és a Williamsek csak nem akarnak eltűnni a süllyesztőben, és ennek a sportág szerelmesei azt hiszem igazán örülhetnek. Mert lehet szeretni, és persze utálni is ezt a két csajt, de az érdemeiket elvitatni, semmissé tenni ezeket...nos az lehetetlen. Nagyságuk igazolására pedig mi más kellene, mint hogy már 8 éve tartoznak a világ elitjéhez? Akit ez nem győz meg, annak hiába is kezdené sorolni az ember a tornagyőzelmek majdnem végtelen sorát...
Nadal tartja a lépést
A világelső Roger Federerhez hasonlóan Rafa Nadal is továbbjutott a 3,700,000 euró összdíjazású madridi mesterversenyen. A Salakkirály útjába ezúttal az ukrán Olekszandr Dolgopolov került, ám ő is tehetetlennek bizonyult. Az egyre jobb formába lendülő Rafa következő ellenfele a hórihorgas amerikai John Isner lesz. Vélhetően a 206 centiméter magas 111 kilós óriás sem fogja megtörni a spanyol titán lendületét, de lórugás erősségű szerváival törhet némi borsot az orra alá.
Továbbjutott még Federer honfitársa Wawrinka, a Nadalhoz hasonlóan igen jó szériát futó Gulbis, továbbá Lopez, Hanescu, Cilic és az én egyik személyes kedvencem Gael "Sliderman" Monfils is. Igaz ezúttal nemigen kellett neki csúszkálni, sem úszni a levegőben, hiszen ellenfele Petzschner 1:1-nél feladta a meccset.
Sebaj, biztosan láthatunk még tőle ehhez hasonlóan gyönyörű vetődéseket. Még egy futballkapus is büszke lenne egy ilyen mozdulatra:
Federer is továbblépett
A világelső Roger Federer ezúttal viszonylag simán vette az akadályt. Legutóbbi csúfos vereségét követően bizonyára jót tett a lelkének ez a siker. A ranglista 46. helyén tanyázó német származású Benjamin Becker volt ezúttal a pálya másik oldalán, valljuk be igazán elvárható volt Rogertől, hogy két szett alatt lerendezze ezt az összecsapást. Ezúttal nem is keltett csalódást. Simán 6:2-re hozta az első játszmát. A másodikban Becker már jobban összpontosított a szerváira így megnehezítette a svájci zseni dolgát, de végül a rövidítésben kapitulált. Ez azt jelenti tehát, hogy Roger már a nyolcaddöntőbe jutott.
A hölgyeknél a római tornán diadalmaskodó, igen szép hosszú nevű Maria José Martinez Sánchez kiesett az ausztrál Samantha Stosur ellenében.
Az alábbi videón a Federer-Becker meccs legszebb pontjait nézhetjük meg:
Hát ettől Serena
Nagyon megrángatták a bajszát. Majdhogynem ki is tépték. Élete leghosszabb meccsén van túl, élete leghosszabb meccsét nyerte meg miután 3 óra 26 perc alatt sikerült csak legyűrnie orosz ellenfelét. A világelsőnek hiába volt három szettlabdája is az első játszmában – egy 5:4-nél, kettő 6:5-nél – nem tudott élni a lehetőségekkel, így rövidítésben el is bukta a nyitó szettet. A második játszmában a fiatalabbik Williams lány mérkőzéslabdát hárítva tudott kiegyenlíteni egy újabb tie-breakkel véget érő szettben, majd a végjátékban az amerikai már 5:2-re vezetett, amikor is Dushevina felzárkózott és ismét szorossá tette a játékot. A döntő játszma rövidítését Williams bírta jobban, így óriási küzdelem után ő jutott tovább. Hány olyan mérkőzést figyelhettünk már meg, ahol Serena hasonló módon nyert? Hogy gyakorlatilag semmivel sem volt jobb az ellenfelénél, önmagával küzdött, de mégis nyert. Nem fogok okokat keresni, hogy ez hogy lehetséges ennyiszer, talán csak egyetlen egy válasz van a feltett kérdésre. Talán a válasz maga a bejegyzés címe. A meccs legvégén elrontott egy olyan labdát, amilyenből minimum 5000-ret bevágott karrierje során. Aztán ütött egy ászt, és győzött. Hát ettől Serena.
A nap lánya
Aki egy icipicit is mélyebben benne van a témában, annak nem nagyon kell bemutatnom Martina Hingist. Aki pedig nem ismeri, az hamarosan pótolhatja ezt a hiányosságot, hiszen visszatér, mint egy jedi, vagy mint egy király, és megpróbálnak újra nagyot alkotni Anna Kurnyikovával.
Amúgy csak szerintem van enyhe Megan Fox beütése? Vagy Fox kisasszony egy Hingis "klón"? :)
Jöhet Madrid!
Holnap kezdődik az általam már beharangozott madridi ATP1000-es mesterverseny. Mindenképpen érdemes lesz figyelemmel követni a tornát. Hogy miért? Például azért, hogy lássuk Roger Federert, miként próbálja majd legutóbbi kudarcát feledtetni. Erre igen jó esélyei vannak, hiszen a spanyol fővárosban rendkívül jó arányban nyerte meg eddig a meccseit. 22 alkalommal ünnepelhetett itt diadalt és csak négyszer ballaghatott le a pályáról vesztesként. Jelenleg ő a címvédő, tavaly Rafa Nadalt győzte le a döntőben.
Ha már a spanyolnál tartunk mindenképpen meg kell említenünk, hogy jelenleg két cél lebeghet a szeme előtt. Az egyik, hogy a 2005-ös sikere után most másodszor is ő legyen a végső győztes, a másik pedig az, hogy beállítsa Andre Agassi rekordját, azaz megnyerje a 17. Masters-tornáját.
Ne menjünk el szó nélkül a két Andy (Roddick és Murray) mellett se. Az amerikai mostanában igencsak el volt tűnve a teniszbarátok szeme elől, így ő most a nagy visszatérésre készülődik, Murray pedig abban reménykedik, hogy ezen a tornán majd visszanyeri a 2008-as formáját, amikor többek között Madridban is győzni tudott, igaz akkor még kemény pályán...
Roger
Egy vereség sosem jön jókor. Azonban a vereségeknek is vannak fokozatai. Van, amire azt lehet mondani, hogy még belefér, és van az, ami már erősen meglepetés kategória. Nem számít, hogy Federer leggyengébb borítása kétségkívül a salak, és az sem olyan fontos, hogy az őt legyőző Montanes igazi salakmenő. A világelsőtől mindenki tornagyőzelmet várt, hiszen messze az övé volt a legnagyobb név az indulók között. Előfordult már nem egyszer a tenisztörténelemben, hogy világelsők salakon belefutottak egy náluknál sokkal kevésbé jegyzett (spanyol) játékosba, és kikaptak, volt hogy nagyon simán. A gond ott van, hogy ez a tendencia nagyjából 5 évvel ezelőttig tartott. Federer uralma alatt ilyen nem történt, pedig voltak már az ideihez hasonló pocsék salakszezonjai, a különbség csak annyi, hogy gyenge játékkal is tudott 10 győztes meccset felmutatni. Most, ugyanannyi idő alatt ez a szám 2-re olvadt. A kérdés, ami foglalkoztat az nem az, hogy ő-e még minden idők legjobb játékosa, vagy hogy egy ilyen vereséggel lerombolja-e a saját nimbuszát, mert ezekre könnyű megadni a választ. A nagy kérdés az az, hogy mi lesz így a Roland Garros-szal? Hogy hogyan tovább? Elért már mindent, amit lehetett, van még elég motiváció ahhoz, hogy folytassa? Most még talán nem merült fel benne ez a kérdés, de mi lesz vele, ha jönnek még hasonló vereségek? Mert ehhez ő nem nagyon van hozzászokva. Az egy dolog, hogy pocsékul játszik, de pocsék játékkal is nyerni szokott általában…
Mindeközben, egy másik galaxisban Rafa Nadal talajvizeset játszik. Magyarul szépen, csendben oson fölfelé, és ha Roger nem találja meg azt a bizonyos gatyát, és nem köti fel hamarosan, akkor veszélybe kerülhet a pozíciója. Persze mindezeket a jövő dönti majd el, de az az egy biztos, hogy ilyen játékkal nem lehet Garrost nyerni. Szóval elég mélyen van most. Egyetlen egy érv szól mellette, egyetlen egy dolog miatt mondhatjuk azt, hogy képes összekapni magát, és megint úgy játszani, ahogyan csak ő tud. Ez az érv pedig nem más, mint hogy ő Roger Federer.
Utolsó kommentek