Minden Ami Tenisz! Game, Set, and Match!

A Batman univerzum zseniális gonosza Joker bácsi köztudottan káosz párti. Ezt alapul véve neki iszonyatosan bejönne most a női tenisz. Ugyanis van ott minden, de leginkább nagy büdös káosz. Az ember fiának nem kell hímsovinisztának lennie ahhoz, hogy azt mondja, a hölgyek versengése kiszámíthatatlanabb, mint valaha. Az idény második Grand Slam tornája, a Garros előtt én biza nem vállalkoznék rá, hogy megnevezzem a végső győztest.

Ha már nőkről van szó, akkor természetesen Szávay Ági nevét is meg kell említenem. Hazánk büszkesége sajnos tovább zuhan a ranglistán, pedig néhány hete még bizakodó interjúkat adott, hogy újra nagy csatákat szeretne megvívni, és meg is nyerni azokat, vissza akar kerülni a legjobb 20 közé, onnan pedig a világ elitjébe. Azt kell mondanom, hogy sajnos ez igen erőteljes Makó-Jeruzsálem effektus. Inkább azért kell izgulnunk, hogy ne csússzon még tovább a lejtőn, így is a 45., ami pont elég ahhoz, hogy ne legyen kiemelt a Garroson.

Az egyik tény, ami igencsak megvilágítja, hogy mennyire is szeszélyes a lyányok csatározása, az nem más minthogy ebben az évben 11 WTA Tour versenyt rendeztek, és nem volt senki e világon, aki duplázni tudott volna. 11 verseny, 11 győztes. Elég durva. A világranglista élén tanyázó Serena Williams januári AO győzelme óta pihengetett, és három hónap kihagyás után tért vissza. Őt talán nem is zrikálom, mert visszatérte után egyből felmutatott salakon egy elődöntőt ami nem rossz. Vagy talán ez is csak a mezőny "erejét" mutatja. Ha lehet megbízhatóságról beszélni, azt az idősebbik Williams lány hozza, ő ugyanis elég vállalható időszakot tudhat maga mögött, ezt alá is támasztja az, hogy feljött húga mögé a 2. helyre. A belga légiót a nagy visszatérők alkotják, Henin és Clijsters. Kim mama biztosan kihagyja a Roland Garrost, Heninről pedig bárki azt mondhatta volna hogy ő lesz újra Párizs királynője, de aztán stuttgarti győzelme óta egyetlen meccset tudott felmutatni, és ott is lógó orral battyogott le a pályáról. Ha az orosz szekciót nézzük, ott sem találunk fényes teljesítményeket. Szafina keresi önmagát, Kuznyecova meg Miami óta egy meccset tudott nyerni. Egyet, teszi ezt RG címvédőként. Gyementyjevával is hasonló a helyzet, Sharapova meg többet sérült mint amennyit játszik. Jankovics talán kezd kikecmeregni a gödörből, de az ő megbízhatósága sem a régi.Ivanovics meg, hát...nos, ő sem jó.

Hogy ebből az egész karakterhalmazból mi a tanulság? Fogalmam sincs, talán nincs is ilyen. Egy biztos, bárki is nyeri a Garrost, nem fogok meglepődni, egész egyszerűen azért, mert aki elindul a tornán a nők között, ráadásul még ő is nő, az egész egyszerűen nyerhet. Mert természetesen vannak esélyesek, de mit ér az a női teniszben? A káosz birodalmában pedig akár az is megeshet, hogy Szávay Ági lesz a párizsi királynő. Hatalmas meglepetés lenne, de hát hölgyeményekről van szó...akkor meg miért is ne?

Óriási várakozás előzte meg a Federer-Nadal csúcsderbit, nem véletlenül. Amíg régebben jóformán minden komolyabb verseny döntőjében összecsaptak, az utóbbi egy évben egyszer sem futottak össze. Hogy miért nem, az most lényegtelen. Csak az számít, hogy ma este végre újra láthattuk őket egymás ellen. Nem akármilyen meccs volt ez. A tenisz minden szépségét felvonultatták a főszereplők, igazi teniszgála szemtanúi lehettek a szerencsés madridi nézők, annak ellenére, hogy a két titán talán most volt a legsebezhetőbb...
Roger rendkívül magabiztosan kezdte a találkozót, az első adogatását semmire hozta, Nadalnak ez csak nyögvenyelősen sikerült. Úgy tűnt, hogy Rafa gyorsasága az elmúlt egy évben igencsak megkopott. Ám aztán csak úgy potyogtak a bréklabdák(22 volt az egész meccset tekintve) és ebből a spanyol csillag jött ki jobban. A második szettben is brékek sora vezetett a rövidítésig. Egyikük sem játszott élete formájában, de küzdöttek, hajtottak és élvezetes presztízscsata alakult ki a pályán. Látványos pontokból sem volt hiány. Federertől nem hiányozhattak a rendkívül elegáns rövidítések, Nadaltól pedig a szemkápráztató elütések. A tie break is izgalmasan alakult, végül 2óra 10perc játék után 6:4 ; 7:6 arányban megérdemelten Rafa győzött és a hazai közönség ovációjának kíséretében örömittasan terülhetett el a számára oly kedves salakon. Ezzel pedig végleg beírta a nevét a tenisztörténelembe, hiszen rekordot döntött, ez volt a 18. ATP1000-es mesterverseny diadala. Nem mellékesen pedig visszafoglalhatja a világranglista 2. helyezését. Hogy meddig marad ott? A kérdés nyitott...

Összecsapott tehát a jelenkor kétségtelenül két legnagyobb teniszezője. Hogy melyikük a jobb? A kérdés szintén nyitott, mondhatni költői. Azt hiszem jobb, ha mindenki saját maga dönti el.

A mindenki által nagyon várt Federer-Nadal összecsapás előszobája volt a női döntő Madridban, amit egy amerikai, és egy francia hölgyemény vívott. Venus Williams Aravane (életemben nem hallottam még ilyen nevet) Rezai ellen próbálta megszerezni pályafutása tizedik salakos tornagyőzelmét. E mérkőzés előtt kétszer találkoztak és 1:1-re álltak, ám ma a mérleg nyelve elbillent Rezai irányába, a  francia leányzó ugyanis két szettben, 6:2, 7:5 arányban diadalmaskodni tudott az idősebbik Williams felett, és ezzel élete egyik, ha nem a legnagyobb sikerét aratta.

Engedelmetekkel nem is koptatnám tovább a billentyűzetet, és remélem a lyányok sem haragszanak meg rám, hogy pár sorral kiszúrom a szemüket, de úgy gondolom hogy ez a finálé sokkal több szót nem érdemel. A lényeg úgyis majd ezután jön. Ez most még a vihar előtti csend. Na de ami aztán lesz...

A következő rövid kis videón, Andre Agassi egy varázslatos mozdulatát csodálhatjuk meg. Mint ismeretes, az igazi teniszlegenda egyike annak a hat teniszezőnek, akik pályafutásuk során megnyerték mind a négy Grand Slam-tornát.

Úgy tűnik nem csak manapság történnek csodák a pályákon...

A madridi teniszbarátok nem mondhatják, hogy szűkmarkúan bánnának velük a tenisz istenei, hiszen tavaly is végigizgulhattak egy Federer-Nadal döntőt, és ez nem lesz másként idén sem. Majdhogynem történelmi pillanat jön el ismét, hiszen emberemlékezet óta nem láttuk a két gigászt egymás ellen döntőzni. De ami késik, az biza általában nem is múlik, így újra tanúi lehetünk egy reményeink szerint minden előzetes elvárást maradéktalanul teljesítő döntőnek. Bízzunk ebben. De a döntőhöz vezető út mindkét finalistánk számára rögökkel volt teli.

Rafa Nadallal megesett az a csúfság, hogy salakon ismét szettet vesztett az általam előzetesen igencsak esélytelennek tartott Nicolas Almagróval szemben. Az esélytelenebb spanyol teniszező nagy meglepetésre hozta az első szettet, és még egy szöget üthetett volna Nadal koporsójába, ha a második játszmában 1:1-nél brékeli Rafát, de nem tette meg, és annak rendje és módja szerint Rafael "Vamos" Nadal ezt nem hagyta büntetlenül, és innentúl kezdve hengerelt, felőrölte ellenfelét, egészen addig amíg maga Almagro is tisztában volt vele, hogy itt már nincs tovább.

Az előző bejegyzésben azt mondtam, hogy David Ferrer nem verheti le Roger Federert, ami be is következett, de egy sokkal szorosabb és jobb meccsen mint ahogy azt vártam. Mind a 3 szettben egyszer brékelt valamelyik játékos, ez elég is volt a játszmák megnyeréséhez. Federernek a döntő felvonásban ez 4:3-mas vezetésnél jött össze és ahogy az szokása, nem ingott meg egy pillanatra sem ezután és kiszerválta a meccset. David Ferrer hatalmasat küzdött, hajtott, vért izzadt de végül meghajolt egy nálánál jobb teniszező tudása előtt. Ugyanazt tudom mondani, mint amit Gulbisról mondtam. Ez a játék nagyon sokak ellen elég lett volna, de nem Roger Federer ellen. A spanyol közönségnek egy szava sem lehet, David barátunk a szívét lelkét kitette a győzelemért, mondhatnám úgyis, hogy meghalt a pályán. Egy biztos, büszkén, állva halt meg.

Hogy ki nyeri a döntőt? Ez bizony fogós kérdés, én nem mernék jóslatokba bocsájtkozni. Mindkét játékos kezd visszatalálni önmagához és olyan rég találkoztak hogy bármi megeshet. De mivel Rafa hazai közönség által tüzelve játszik majd a legkedvesebb borításán, így neki adok valamivel több esélyt. Roger nagyságát pedig mi más jelezhetné jobban, minthogy a Salak Királyának nagyon kell félnie tőle salakon? Alighanem semmi. Győzzön a jobb...

Rafael Nadal már biztosan ott lesz a madridi torna döntőjében, csakúgy mint tavaly. Nicolas Almagrot gyűrte le, aki kifejezetten szimpatikusan játszott. Igazán tetszetős támadó felfogású tenisszel rukkolt elő a spanyol fiatalember, aki eddigi karrierje során 5 ATP tornát nyert meg, mind az ötöt salakon...
Az összecsapás elején valóban úgy tűnt, hogy tudja mivel lehet legyőzni Rafát. Gyakran lépett be az alapvonal elé és gyorsan, erősen, pontosan vágta hol az egyik sarokba, hol a másikba a labdát. Nadal kicsit görcsösen kezdett, nem találta a játékát és úgy tűnt, veszélybe kerülhet az általunk beharangozott Federer-Nadal döntő. De aztán szó szerint beindult a gépezet. Olyan labdákat is visszakanalazott a spanyol csillag, melyeket földi halandó aligha, Almagronak pedig az lehetett az érzése, hogy talán tényleg egy gép ellen játszik. Fejben dőlt el a meccs. Rafa nem tört meg az első elvesztett szett után, töretlenül hitt a győzelemben és fordítani tudott. Nicolas azonban nem volt ilyen erős mentálisan. A második játékban elhagyta a hite, így a harmadikban már nem volt kérdés, ki lesz ott a döntőben. 2009-hez hasonlóan, most is Rafa Nadal. De vajon ki lesz az ellenfele? 2009-hez hasonlóan Roger Federer? 80%
És ki lesz a győztes? 2009-hez hasonlóan Roger Federer? 50%...

A Nike mindig is híresen jó reklámokkal dolgozott. A következőt is már biztosan sokan láttátok, de azt hiszem mindenképpen megérdemli, hogy itt is megtekinthető legyen, hiszen Rafa Nadal is szerepel benne.

Íme:

Már csak 4-en maradtak versenyben a Real Madrid játékosai által is igencsak látogatott madridi tornán. Két spanyol egy zseni és egy spanyol zseni. Elég nehéz lenne azt mondani, hogy nagy meglepetések fognak születni. Vagyis mondani nem lenne nehéz, de hinni ezekben, nos hát...

Almagro azzal a Nadallal találkozik, akit még sohasem győzött le karrierje során. Eddigi 5 meccsükből ötször nyújtott kezet vesztesként honfitársának. Meglepne, ha nem így lenne ez hatodik alkalommal is. Noha Rafa elmondta már párszor, hogy szerinte Almagronak megvan az a tenisze, amivel meg tudja őt verni salakon, ebből eddig nem sokat láttunk. A játéka talán tényleg meg is van, de aki teniszpályára lép, annak nem árt ha hitből is akad. Nem hinném, hogy Nicolasnak ebből olyan sok van, de majd meglátjuk. Nadalt a döntőbe várom, ez egyértelmű.

A Federer-Ferrer páros is hasonlóan egyoldalúnak látszik. Azt aláírom, hogy az elmúlt tornákon látott világelsőt a spanyol megette volna reggelire, de ez a Roger már nem az a Roger, aki hetekkel ezelőtt volt. Ezen a tornán végre játszik, nem pedig csak szenved. Tegnap egy remek meccsen vett revansot Gulbison, akinek a játéka a két óriáson (Fed és Rafa) kívül bárki ellen elég lett volna. Bőven. De Roger Federer attól Roger Federer, azért világklasszis, mert akkor tud a legnagyobb lenni, amikor az az egyetlen út a győzelemhez. Rá volt kényszerítve hogy nagyon magas színvonalon teniszezzen, és meg is tette. Éppen ezért nem tudom elképzelni, hogy Ferrer meg tudná állítani a svájcit. Ezt a madridit semmiképpen. Szóval azt mondom, hogy Roger-Rafa döntő lesz. Ez az én forgatókönyvem. Ennyi a szerepem ebben a történetben. Minden más a még állva maradt 4 teniszezőn múlik.

Továbbra is folytatódik az a szép hagyomány, hogy spanyol teniszező nélkül nem rendezhetnek salakos tornán döntőt, hiszen mind Rafa Nadal, mind honfitársa Nicolas Almagro továbbjutottak, méghozzá könnyedén, és egymás ellen vívhatják majd meg küzdelmüket a madridi torna fináléjába kerüléséért. Talán nem sértődik meg Nicolas felebarátom ha azt mondom, hogy nem őt tartom a párharc esélyesének. Túl sok keresnivalója nem volt eddig Rafa ellen, és nehéz lenne elképzelni hogy pont most áll majd be gyökeres fordulat. Lényeg a lényeg, nem kell ahhoz nagy ész, hogy azt mondhassa az ember, Nadalnak (elvileg) könnyű dolga lesz, és ott lesz a fináléban.

A másik oldalon már sokkal érdekesebb dolgokat találunk, hiszen a világelső Roger Federer azzal az Ernests Gulbisszal néz farkasszemet, aki nagy meglepetésre elnáspángolta őt legutóbbi találkozásukkor, így ez a párharc igencsak pikánsnak ígérkezik. Egy biztos, Gulbisnak minimum olyan szinten kell teniszeznie a győzelemhez, mint legutóbb, ha nem még annál is jobban. Persze Rogerről van szó, és így lehet előhúz a kalapból valami olyan varázslatot, hogy a lett titán meg is szakadhat akár, akkor sem fog fogást találni rajta. Mire ez a bejegyzés megjelenik, addigra kezdetét veszi a meccs, aki tudja az kövesse figyelemmel az eseményeket. Ezen párharc győztese a Murray-Ferrer ütközetben állva maradt játékossal játszik majd.

Ejtek pár szót tehát az előző mondatban említett párosról is. A skótok kiválósága azóta, hogy kikapott Federertől az Australian Open döntőjében, igencsak leszálló ágba került, reméljük előbb utóbb megtalálja régi önmagát. Ha a legjobb Ferrerrel találkozik, akkor azt hiszem erre feltétlenül szüksége is lesz. Győzzön a jobb itt is!

Az előző posztban endLess kollégám felvetette a Federer-Nadal döntő lehetőségét, amire természetesen van is esély, és biztos vagyok benne, hogy nagyon nagyon sok ember kívánsága teljesülne vele, ha újra láthatná őket egymás ellen. Azonban ne felejtsük el, ezekben a percekben a svájci klasszis Gulbisszal játszik, aki pokoli veszélyes lehet rá, utána pedig akár Murray is jöhet, aki legyen épp bármilyen gyenge formában, salakon képes lehet nagyot alkotni. Nadal a döntőben lesz, efelől nincs kétségem, de az ellenfelét még igencsak sűrű homály fedi. És ebből a sűrűségből lehet hogy szépen, lassan, de Roger Federer sziluettjét látja majd meg a Salakkirály...ám mint Damoklész kardja, úgy lebeghet Roger feje felett Ernests Gulbis ütője...

A madridi tenisztornán eddig Roger Federer és Rafa Nadal sem botlott, mindketten különösebb megerőltetés nélkül vették az akadályokat. Ahogyan várható volt, az amerikai felhőkarcoló azaz John Isner áldozatául esett a már-már régi fényében tündöklő spanyol klasszisnak. Roger pedig ezúttal honfitársát a ranglista 15. helyén tanyázó Wawrinkát oktatta. Az embernek valóban az volt az érzése, mintha egy oktató játszott volna a kezdő tanítványával. A svájci géniusz szokásához híven össze se koszolta hófehér zokniját, meg sem izzadt, egészen egyszerűen úgy tűnt még a mérkőzés végén is, mintha éppen egy ötcsillagos wellness szállodából lépett volna ki. Azt hiszem még a Nadal fanatikusok is elismerik, hogy Federer rendkívül elegánsan mozog a pályán, most sem volt ez másképp. Néha még egy-egy hiba is belefért, azt hiszem Wawrinka igen hamar megtört és az első elbukott szett után nem is hitt a győzelemben.

A negyeddöntők párosítása: Federer-Gulbis, Murray-Ferrer, Melzer-Almagro, Monfils-Nadal