Minden Ami Tenisz! Game, Set, and Match!

Elérkezett tehát az év utolsó Grand Slam-tornájának végső felvonása. Két olyan teniszező csaphat ma össze, akik úgy ismerhetik egymást, mint a tenyerüket. Rengeteg kisebb nagyobb viadalon néztek már farkasszemet egymással, legtöbbször nagyon kiélezett meccseket vívva. Ami a számokat illeti, természetesen a világelső felé billen az örökmérleg (14-7). Rafa úgy jutott be életében először a döntőbe New Yorkban, hogy nem kellett vért izzadnia, az egyetlen életveszélyes ellenfelét, Murrayt eltakarította az útjából Stanislas Wawrinka, aki később Youzhnytól szenvedett vereséget.

A spanyol tehát csak karnyújtásnyira van attól, hogy megszerezze az utolsó hiányzó trófeáját,  megcsinálva ezzel a karrier GS-t mindössze 24 évesen. Novak Djokovics azonban minden erejével és tudásával azon lesz, hogy ezt megakadályozza. Természetesen az egy jó kérdés, hogy mire lesz majd elég a szerb. Azt mindig is tudtuk Noléról, hogy nem az erőnlét bajnoka és kettejük közül ő sokkal fáradtabb. Ha hosszú, esetleg ötszettes összecsapásra kerül sor, Rafa esélyei jócskán megnőhetnek, bár ne feledjük el, hogy Djoker rendelkezik a szerbekre általánosságban jellemző hihetetlen mentalitással. Biztosak lehetünk benne, hogy a végsőkig el fog menni és egy pillanatra sem adja majd fel a küzdelmet.

Visszatérve a világelsőre, a szervája akkora javuláson ment keresztül, hogy az valami elképesztő. A fonák nyesés, ami gyakorlatilag manapság nem is volt neki, újra remek fegyver lett. Milyen régen volt már, amikor láttunk egy fiatal spanyol játékost, aki aztán minden idők legnagyobb salakosává nőtte ki magát. Kevesen gondolták volna, hogy az a játékos minden borításon diadalmaskodhat, de ez most minden további nélkül megtörténhet, márpedig azért, mert Rafa egyenletesen fejlődik évek óta. Nem hiszem, hogy meg kellene kérdőjelezni, hogy jelenleg ki a világ legjobb játékosa. Ma ő fog döntőzni Novak Djokoviccsal, aki valamivel felszabadultabban játszhat, hiszen nem ő a mérkőzés esélyese, nem tőle várja el a közvélemény, hogy megnyerje a tornát. Tulajdonképpen már az is óriási bravúr, hogy eljutott idáig, a maga döntőjét pedig Roger ellen már megnyerte.

Úgy gondolom, hogy Nolénak nagyobb esélye van legyőzni Nadalt, mint Federernek lett volna (hiába mutatott javuló formát a svájci, Rafa ellen alighanem édeskevés lett volna) de ahhoz óriási teniszt kell bemutatnia. Megközelítőleg olyat, amit a svájci ellen mutatott, amikor 4:5-ös állásnál két meccslabdát hárított. Ha újra hasonló produkcióval rukkolna elő, akár Rafát is legyűrhetné. Ez azonban nem valószínű, hiszen képtelenség egy teljes meccsen keresztül olyan szinten teniszezni. Márpedig ha meg akarja nyerni a US Opent, kénytelen lesz hasonlóképpen játszani. Ha megteszi és győz, akkor kérdés nem merülhet fel, hogy jogosan övé-e a trófea. Ha annál gyengébben játszik, talán esélye sincs. Ha pedig megismétli azt a teniszt és kikap…akkor az azért történhet meg, mert Rafael Nadallal játszott. A világ jelenlegi legjobb játékosával.

Kim Clijsters 21 meccs óta veretlen Flushing Meadowsban, és US Open bajnok. Újra. Képes volt tehát megvédeni címét ebben a rendkívül erős mezőnyben. Persze biztosan másképp alakulnak a dolgok, ha Serena Williams és Justin Henin is beleszólhatott volna a csatározásokba, ám ez Kim érdemeiből semmit nem von le. A női mezőny így is bombaerős volt, nekem személy szerint Caroline Wozniacki játéka tetszett a legjobban, de kétségtelen, hogy Clijsters megérdemelte ezt a trófeát. Főleg az alapján, ahogyan a döntőben játszott. Egyszerűen nem tudott hibázni, minden összejött neki ezen a napon. Vera Zvonareva szépen menetelt a fináléig, itt azonban pehelykönnyűnek találtatott, egyáltalán nem tudta megszorongatni riválisát. Így sülhetett ki ebből minden idők egyik legsimább döntője. Egyetlen óra sem kellett ahhoz, hogy kialakuljon a 6:2 6:1-es végeredmény.

„Fantasztikus érzés, hogy sikerült megvédenem a címemet. Mindig felemelő érzés visszajönni oda, ahol az ember már győzött, főleg, ha egy Grand Slam-tornáról van szó. Természetesen ilyenkor az ember a lehető legjobb teljesítményt szeretné nyújtani. Tudtam, hogy ha a legjobb formámban játszom, akkor képes lehetek legyőzni a világ élvonalába tartozó riválisaimat" - mondta diadala után a belga klasszis.

Nekünk pedig nem maradt más hátra, mint hogy gratulálunk neki ehhez a fantasztikus győzelemhez és bízunk benne, hogy a férfi döntő azért izgalmasabban alakul.

Fokozódik az izgalom New Yorkban, hiszen közeledik a finálé napja. Azt hiszem eddig sem lehetett panaszunk a torna színvonalára, ami pedig ezután következik majd, igazi csemege lesz a teniszrajongók számára.
Hogy miért? Például Rafael Nadal miatt, aki kirobbanó formában játszik. Ilyen jó teljesítményt még sohasem nyújtott ezen a borításon, ezt támasztja alá az a tény is, hogy szettveszteség nélkül jutott el az elődöntőig.

Az adogatása rendkívül sokat fejlődött és a már ezerszer megcsodált védekező játéka mellé megtanult támadni is. Immáron képes rá, hogy ő diktálja a tempót bárki ellen és képes valósággal leütni a pályáról az ellenfelét. Legutóbbi áldozata Fernando Verdasco volt, aki előtt egyébként le a kalappal, hiszen egy körrel korábban fergeteges csatában gyűrte le David Ferrert. A világelső elleni meccsre azonban elfogyott az ereje, így Rafa három szettben átlépett rajta és sorozatban harmadszor jutott el az elődöntőig. Ennél feljebb azonban még nem léphetett, hiszen két évvel ezelőtt Andy Murray, tavaly pedig a végső győztes Del Potro parancsolt neki megálljt. Idén azonban rendkívül jó esélye van arra, hogy döntőbe kerüljön. Ehhez már "csak" a meglepetésnegyedből érkező, Wawrinkát négy órás küzdelem után kiejtő Juzsnijon kéne átverekedni magát. Ez azt hiszem nem jelenthet gondot számára, főleg úgy, hogy jóval kipihentebb lehet ellenfelénél.
A fináléban aztán óriási csata fog várni rá, erre mérget vehetünk. Akár Djokovic, akár Federer áll majd a háló túlsó oldalán, vért kell majd izzadnia a hőn áhított trófea megszerzéséért...

Igen nagy érdeklődés előzte meg a Maria Sharapova - Caroline Wozniacki összecsapást, de azt hiszem olyan ütközetet láthattunk, amely minden előzetes várakozásnak megfelelt, sőt még túl is szárnyalta azokat.

Sharapova az utóbbi időben nem volt csúcsformában, ezúttal azonban minden tőle telhetőt megtett a győzelemért, rendkívül agresszív módon teniszezett és nem ismert elveszett labdát. Őszintén szólva régen láttam már női versenyzőt ennyire erőteljesen támadni, tényleg olyan teljesítményt nyújtott, amely szinte mindenki más ellen elég lett volna a győzelemhez, ám a háló túlsó oldalán Caroline Wozniacki állt, aki szintén kivételesen magas színvonalú produkcióval rukkolt elő. A dán hölgyemény kihasználta Sharapova minden egyes megingását, minden apró hibát kegyetlenül büntetett és a döntő szituációkban sem remegett meg a keze. Az orosz bombázó így hiába vetett be mindent, nem tudott fogást találni ellenfelén, hiszen Caro szinte végig hibátlanul teniszezett.

Így kerekedhetett ki ebből egy igazán szórakoztató és látványos összecsapás, amely kétségtelenül döntőnek is beillett volna. Bár megmondom őszintén, hogy ezt a meccset még akkor is figyelemmel követtem volna, ha kicsit gyengébben játszanak is a hölgyek de ezúttal tényleg férfiakat megszégyenítő gyorsasággal, erővel és pontossággal teniszeztek. Reméljük a következő körben is (ahol Cibulkova próbálhatja megállítani Wozniackit) hasonlóan magas lesz a színvonal.

Nem mindennapi megoldást választott Victor Hanescu a Llodra ellen vívott mérkőzésén. Ha majd egyszer szögre akasztja az ütőjét, bűvésznek még elmehet...

Köztudott, hogy Rafa Nadal karrierje során még nem tudott diadalmaskodni a US Openen. Néhány bejegyzéssel korábban már hosszabban is fejtegettük, hogy itt New Yorkban áll még az utolsó bástya, amelyet a spanyol világelső még sosem tudott bevenni. A teher pedig egyre nagyobb lehet rajta, hiszen a közvélemény már elvárja tőle, hogy teljessé tegye trófeagyűjteményét. Ez nem lesz könnyű, hiszen saját bevallása szerint is ez az a borítás, amely a legkevésbé kedvez az ő stílusának.
A minap megjelent nyilatkozatából az is kiderül, hogy szíve szerint Federerrel döntőzne, hiszen itt a Flushing Meadowsban még sohasem csaptak össze. Ilyen szempontból is kivételes tehát ez a Grand Slam-torna, ugyanis az Australian Openen, a Roland Garroson és Wimbledonban is le tudta már gyűrni a svájcit.

Azt hiszem mi sem elleneznénk, ha valóra válna Rafa álma-vágya (bocsánat a szójátékért), hiszen nem ismerek olyan teniszbarátot, aki jobb programot tudna elképzelni vasárnapra, mint egy Nadal-Federer csúcsdöntő...

A legutóbbi Szávay Ágival foglalkozó bejegyzés még nagyon bizakodó hangvételű volt, úgy tűnt ezúttal tényleg van ok a reménykedésre és végre egyszer nem csak "kívülállóként" szemlélhetünk egy Grand Slam-tornát, hanem Ági révén sokáig szoríthatunk majd egy honfitársunkért. Az élet azonban átírta ezt az általunk felvázolt forgatókönyvet és a magyar versenyző nemhogy Venusig nem jutott el, még a harmadik körbe sem tudta beverekedni magát. A torna kezdete előtt pedig úgy voltunk vele, hogy most vagy soha. Ági végre jó formában volt, sorra nyerte a meccseit, az önbizalmával és az egészségével sem voltak gondok (kivéve talán a combhúzódást), a sorsolására sem lehetett panasz...erre tessék! Kezd a teniszünk is a labdarúgásunkra hasonlítani. A kezdő sípszó előtt még nagy a hurrá hangulat, az első pár percben még pislákolnak a remény fényei, a félidő környékére már át kell értékelnünk a helyzetet, a második félidőt pedig már csak megszokásból követjük figyelemmel. A végén pedig levonhatjuk a tanulságot, hogy még mindig nem tartunk sehol sem.
Ági ezúttal ragyogóan kezdett, az első körben úgy teljesített, ahogy az elvárható volt tőle, ezért is furcsa, hogy a második körben, Flavia Penetta ellen miért húzta be a kéziféket. Ezen a szinten nem lehet ekkora előnyt adni az ellenfélnek. A mérkőzés első perceiben mintha csak az olasz lány lett volna a pályán, Szávaynak sem adogatóként, sem fogadóként nem ment a játék. Így aztán meglehetősen simán, 6:1-re bukta el az első szettet. A második felvonásra valamicskét összekapta magát, rögtön az elején el is tudta venni ellenfele adogatását, majd 4:2-re is vezetett. Ezt követően azonban ismét leblokkolt, így Penetta fordítani tudott és 6:4 arányban behúzta a második játszmát is. Érdekesség, hogy a statisztika szerint Ági 45 pontot nyert meg, ami egészen jónak mondható, más meccseken több gémet is begyűjthetett volna, ezúttal azonban ennyire futotta.

Ezután a svájci Patty Schnyder oldalán is egy sima vereségbe sikerült beleszaladni, így párosban sincs már esély a javításra.

Összegzésképpen elmondható, hogy nem erre számítottunk és csalódás ez az eredmény, de mivel nem először - és vélhetően nem utoljára éljük ezt át - eljutottunk arra a szinte, hogy már meg sem lepődünk rajta.

Hát azért ilyet is ritkán látni tenisz közben. 1 perc után jön az érdekes rész...